Hiába hirdetik sokan, hogy kizárólag zsidó-kereszténység létezik, ha az előbbi szertartásaiból és ünnepnapjaiból csak egy kis ízelítőt nyerve is alighanem azonnal megrettenni kényszerül az utóbbi, ugyanis egyikük sem szakrális, hanem kizárólag politikai természetű: mások kiirtását feneketlen orgiákba és lakmározásokba torkollva megünneplik, eljutva a merevrészegségig, mint a perzsák általuk való lemészárlása emlékezetére Purimkor.
Elöljáróban: a purim kifejezés a héber ‘pur’ (sors) többes száma, a ‘sorsok’ ünnepe, amely szerint a törzsükből született Márdokeus unokahúga és gyámleánya, Eszter, felesége lett Ahasverus perzsa királynak, akinek udvari tanácsadójával, Hámánnal leszámolva, a Krisztus születése előtti ötödik században lemészároltatta a perzsákat: az erre való, farsangi díszletekben bővelkedő lakodalmi ünneplésre mi sem jellemzőbb, minthogy rajta mindnyájuknak el kell jutniuk a merevrészegségig.
Minderről a Chábád-Lubavics ortodox zsidó közösség honlapja, a Zsidó.com, részletesen tájékoztat, amelyen Nógrádi Bálint, a Zsidó Tudományok Szabadegyeteme állandó előadója Igyál – A sárga földig címmel a Talmudot idézve (Megilá 7b.) leszögezi, hogy ‘mindenki annyit köteles inni Purimkor, hogy már ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között’, hiszen ‘egyértelmű háláchikus [törvényi – Ifj. T. L.] előírás, hogy annyira be kell rúgni Purimkor, hogy ne tudjunk különbséget tenni ‘átkozott Hámán’ és ‘áldott Mordecháj’ között: ehhez bizony igen részegnek kell lenni’.
Noha, mint olvashatjuk, a zsidó ‘gyakran iszik bort’, s bár ‘a korlátozott borivás soha nem vezet részegséghez’, Purimkor viszont ‘határtalanul lehet, sőt isteni parancs inni’, ilyenkor ugyanis ‘nem az állattá alacsonyodás az előírás, hanem az, hogy a racionális gondolkodást kiiktassuk’, mivel ‘nem egyszer fordult elő híres rabbiknál, hogy szokatlanul mély, sok újdonságot tartalmazó Tóramagyarázatokat mondtak Purim napján, saját maguk számára is meglepően, amik csak azért váltak ismertté előttük, mert az alkohol hatására az ész határainak átlépésével sokkal közelebb kerültek ezeknek a gondolatoknak a forrásához, az Örökkévalóhoz, mint általában’.
Mások kiirtását megünnepelni, átlépve az ész határait, azaz eljutva a merevrészegségig. Ez a céljuk, egyik legfőbb ünnepük üzenete, szemben a keresztényekéivel – kiváltképpen a húsvéttal -, melyek ugyebár nem népirtásról, lakmározásról szólnak, hanem például a tisztánlátásról, az ‘áldott’ és az ‘átkozott’, így a Jézus és Kajafás közötti különbséget tenni tudásról.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
