Kormánypárti és ellenzéki képviselők behízelgő macskaként egyformán dorombolnak Izraelnek. Újabb bizonyságot tesznek erről a hanukázók ünnepén való részvételükkel is. A tegnapi nyilvános gyertyagyújtás vendégei Fischer Iván karnagy, Hegedűs D. Géza színművész és Székhelyi József színművész voltak. A későbbiek során Tarlós István főpolgármester, Mesterházy Attila MSZP-elnök, Hende Csaba honvédelmi miniszter, Heller Ágnes filozófus, Ilan Mor, Izrael állam nagykövete és Mága Zoltán hegedűművész is feltűnik a hanukázók között.
Mivel rendre elhallgatják, sőt letagadják a korunk médiumaiban legtöbbször idézett történészek és teológusok, nem lehet elégszer hangsúlyoznunk, hogy közismert kirekesztőink ünnepnapjai mennyire gyökeresen különböznek a többi vallásokétól, mindenekelőtt a keresztényekéitől, ugyanis egyikük sem szakrális, hanem kizárólag politikai természetű: az ókorban más népek ellen állításaikkal szemben korántsem önvédelmi, hanem egyenesen gerillaharcokat vívó dinasztiáik gyakran feneketlen orgiákba és lakmározásokba torkolló megünneplései.
Közéjük tartozik a legtöbbször emlegetett hanuka, amikor is a Krisztus születése előtti második században a görögség ellen gerillaharcot folytató, saját népüket is sanyargató Makkabeus-dinasztiát – és azok utódait, a vallási hagyományokat nem ápoló, másokat egyenesen leigázó, Jézus által a jeruzsálemi templomból korbáccsal kikergetett szaddúceusokat és farizeusokat – ünneplik Amerika- és Európa-szerte köztéri rituálévá vált gyertyagyújtásaikkal és fülsiketítő klezmerkoncertjeikkel.
A rabbinikus források még nálánál is előbbre helyezik azonban a purim ünnepét: a kifejezés a héber „pur” (sors) többes száma, a „sorsok” ünnepe, amely szerint a törzsükből született Márdokeus unokahúga és gyámleánya, Eszter, felesége lett Ahasverus perzsa királynak, akinek udvari tanácsadójával, Hámánnal leszámolva, a Krisztus születése előtti ötödik században lemészároltatta a perzsákat: az erre való, farsangi díszletekben bővelkedő lakodalmi ünneplésre mi sem jellemzőbb, minthogy mindmáig nem zajlik le lerészegedés nélkül, hiszen rajta legalább négy pohár bor elfogyasztása még a gyermekeknek is kötelező. (Mellesleg az ünnepnek az eredeti héber kifejezésből eredő többes számát sem véletlenül használják, hiszen így beleértik valamennyi mások elleni vérontásukat, ahogyan ezt Julius Streicher is értette, amikor a korántsem csak a nemzetiszocialista rendszer, hanem az egész német nemzet elleni nürnbergi pert úgy jellemezte, hogy az nem más, mint „Purim 1946-ban!”.)
De talán a két iménti vérbosszúünnepüknél is jobban mutatja, miféle lelkületűek, a jom kippur, a vezeklés napja alkalmából zsinagógáikban elmondott imaszövegük, amelyről néhai amerikai üzletemberük, Benjamin Friedmann megvallotta, hogy ilyenkor bemennek zsinagógáikba, felállnak és háromszor megismételnek egy rövid imát, a Kol Nidré-t, amelyben „szerződésre lépnek a Mindenhatóval, hogy minden eskü, fogadalom vagy ígéret, amelyet a következő tizenkét hónap alatt tesznek, érvénytelen”.
Számukra a bűneikért való „imavezeklés” persze nem a másokkal szembeni magatartásuk megváltoztatása szándékának kinyilvánítása, hanem, amint már az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című honismertető albumsorozat 1898-ban megjelent, Galíciát bemutató kötetében Herzberg-Fränkl Leó leírta, az Újszövetségből is tipikusan ismert farizeizmus: ilyenkor harminchat órára bezárják boltjaikat, majd a zsinagógába sietnek, ahol öklükkel verik mellüket, miközben állandó nyögéssel, sóhajtozással, siránkozással jelzik „bűnbánatukat”.
Tanulság: a hanukázók a népek legyilkolását nem megbánják, hanem megünneplik, miközben eltűnőben vannak nemcsak a szabadság állítólagos őshonában, hanem kontinensünkön is a hagyományos betlehemi játékok, sőt a boldog karácsonykívánó szavakat is törölték az amerikai és nyugat-európai médiumok s iskolák zöméből, szóval hovatovább csak hanukázni lehet, betlehemezni, boldog karácsonyt kívánni nem.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
