Aki csak egy kicsit is ismeri az újkori Európa történetét, tudja, hogy az 1789-es, nagynak nevezett francia forradalom mennyire felelős világunk totális tönkretevéséért, mit jelentett az erkölcs, a gazdaság vagy akár a művészet Isten törvényei alóli kivonását jelentő szekularizáció, továbbá a hazánk felvásárlási kísérletében való élenjárása az olyan híveinek, mint a Schönbornok, akik a tizenkilencedik században már azzal dicsekedhettek, hogy országrésznyi birtokuk van Kelet-Magyarországon, de még sohasem jártak arrafelé és nem is kívánnak, viszont kioktatni minket, miként viszonyuljunk törekvéseikhez, ma is, így a minap magyar kormánykitüntetésben részesült Christoph Schönborn osztrák bíboros érsek szerint a felvilágosodás, a szekularizáció nem felfordította, hanem felszabadította a világot.
Amint a Magyar Nemzet 2012. november 16-i számából értesülünk, Orbán Viktor Christoph Schönborn bíboros érseket, az Osztrák Püspöki Konferencia elnökét a Magyar Érdemrend nagykeresztje kitüntetésben részesítette (amiért azok egyike volt, akik ‘azonnal védelmére keltek a magyar alkotmányozási folyamatnak’), amelynek alkalmából a ‘Keresztény politika a szekularizált Európában’ címmel az Országgyűlés katolikus és protestáns képviselőinek szervezett konferencián elmondta:
‘Ausztriában a kereszténység negyven éve fokozatosan visszaszorul a közéletből. 1974-ben legalizálták a szomszéd országban az abortuszt, és akkor újságírói kérdésre a szocialista Bruno Kreisky kancellár – nem bántó szándékkal – így nyilatkozott: ‘Lehet, hogy egy maradi vallási kisebbség ellenezni fogja, de a többség nem.’ Ilyen rossz volt már akkor a helyzet, amely azóta csak romlott.’
Mégis, az iménti romlást előidéző felvilágosodást, a szekularizációt csak üdvözölni tudja, amiért
‘a történelem folyamán a szekularizációs törekvések gyakran pozitív hatást gyakoroltak az egyház életére, ugyanis a keresztényekre nehezedő nyomás ösztönzőleg hatott megújulásukra, vagyis a felvilágosodással kezdődő szekularizáció tüzében a keresztény közösségek megszabadultak sok olyan nehezéküktől, amelyek evangéliumi küldetésüket hátráltatták’.
Azt, hogy mégis miféle ‘nehezék’-ek hátráltatták őket küldetésükben, nem részletezte, a fogalmazás azonban, ha burkoltan is, félreismerhetetlenül a Második Vatikáni Zsinat (1961-1965) következtében világszerte, de különösen is kontinensünk nyugati féltekén ijesztően elterjedt liberális ‘új teológiá’-nak az Istent száműző forradalom és a keresztény világ frigyre léptetéséért síkraszálló, nálunk jelenleg főleg Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát által képviselt egyházképére vall.
Persze azt sem részletezte, miként, hogy nevéről hazánk gyarmatosítása jut eszünkbe (kiváltképpen Bartha Miklós könyve, a ‘Kazár földön’ nyomán), vagyis az, hogy a Rákóczi-birtokok Csanád vármegyényi részét e család egyik grófja már 1711 után megkapta, s egyik örököse a XIX. században azzal kérkedett, hogy bár országrésznyi birtoka (240 000 hold hitbizománya) van Kelet-Magyarországon, ő azonban még sohasem járt arrafelé és nem is óhajt személyesen odautazni.
Schönborn érsek azonban más, leereszkedik, ellátogat hozzánk, hogy emlékeztessen: bár a kereszténység egyre jobban kiszorul életünkből (így legalizálható az abortusz), de azért mégsem olyan rossz az amúgy sem bántó szándékú szekularizáció, amiért is vigyázni kell a keresztény politikával, hiszen – tette hozzá a konferencián jelenlévő Kiss-Rigó László püspök – ‘a keresztény hit és a keresztény politika közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, de a keresztény hit fényében lehet és kell is a politika tartalmáról beszélni’.
Szóval a keresztény hit és a keresztény politika közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, halljuk a szekularizációs kioktatást, nekünk viszont, hogy tiszta vizet öntsünk az érintettek helyett a pohárba, elég felütnünk Haller István (1880-1964) vallás- és közoktatásügyi miniszter könyve (A keresztény politika, 1926) alábbi passzusát:
‘A keresztény politika feladata a társadalmi, kulturális és gazdasági szervezkedés eszközeivel visszaszerezni a hegemóniát a magyarság számára. Kereskedelem, bank, börze, nagyipar, sajtó nem lehet monopóliuma a zsidóságnak. Az intellektuális pályákon is le kell szállítani az arányukat, hogy a nemzeti munkafelosztásban egészséges és igazságos viszonyt teremtsünk és megélhetést biztosítsunk a magyar intelligenciának. Akár felekezetnek tüntesse fel magát a zsidóság, akár elismerje, hogy faj, a dolog lényegén ez mit sem változtat. Nem követelheti, hogy az a túlsúly, amelyet a gazdasági téren szerzett, érintetlen maradjon, sőt gyorsuló tempóban növekedjék.’
Ennyit hát arról, mit várhatunk egy Schönborntól, legyen akár birtokos, akár bíboros.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
