Nyolcvankilenc éve, 1923. november 15-én hunyt el Budapesten (az 1881. április 18-án Rozsnyón született) Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna, évtizedeken át tiltott nemzeti „Hitvallás”-unk költőnője, aki ezzel az egyetlen versével vonult be költészetünkbe és köztudatunkba: nem volt a két világháború között olyan népiskolai, középiskolai tanóra vagy egyetemi ülés, amelyen ne hangzott volna „Hitvallás”-a első versszaka: „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, / Hiszek egy isteni örök igazságban, / Hiszek Magyarország feltámadásában.”
Noha Hitvallása előtt már két verseskötete megjelent (Háborús visszhangok (1916), Mikor a vihar dühöng (1917)), mégis, e verse tette nevét országszerte ismertté, amely 1920. június 4-e után a Területvédő Ligával karöltve az Urmánczy Nándor által vezetett Védő Ligák Szövetsége kormányzati támogatásával kiírt pályázatának lett díjnyertes műve.
A kiírás meghagyta, hogy „1. legfeljebb húsz szóból álló imára, fohászra és 2. legfeljebb tíz szóból álló jelmondatra”, továbbá, hogy „úgy az ima vagy fohász, mint a jelmondat azt a gondolatot fejezze ki, hogy minden törekvésünk elrabolt országrészeink visszafoglalására irányuljon és addig nem lesz pihenésünk, míg hazánk újból egységes nem lesz”.
A beérkezett pályázatokat elbíráló bizottság, élén Rákosi Jenővel, Papp-Váry Elemér honvédtábornok felesége versét tekintette a kiírt célnak legmegfelelőbbnek, amiért (ahogyan a „Budapesti Hírlap” 1920. szeptember 12-i száma írta) „ehhez nem kell kommentár, ezt megérti a gyermek, ettől megdobban az aggastyán szíve”:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar – e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az Erő! Mert aki hisz, győzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Az így pályadíjnyertes költeményt – amely mellett, amint Pintér Jenő irodalomtörténész találóan írta, „minden más költeménye háttérbe szorult” – 1921-ben Szabados Béla zeneszerző meg is zenésítette, a Magyar Országos Véderő Egyesület napilapja (MOVE) 1920. október 10-i száma egyik – „Pogány” álnevű – tudósítója pedig a nála, „a nemzeti ima szerzőjénél” tett látogatásáról így számolt be:
„Életének eddigi folyásáról megtudtam, hogy abaúji nemes családból származik és édesatyja gömöri főispán volt. Két gyönyörű leányka teszi harmonikussá életét. Szereti az emberi lét, a honnan és hová kérdéseit, a nagy miért-et feszegető tanulmányokat. Ha csüggedés vesz erőt lelkén, akkor a magyar nemzet történelmét lapozza át. „Én nem tehetek róla” – mondta –, „de mióta ez a borzalmas országcsonkítás megtörtént, én nem tudok megnyugodni, nem tudok beletörődni, nem tudom elviselni azt a gondolatot, hogy Magyarországot feldarabolták.””
A Horvay István szobrászművész által a Tormay Cécile alapította Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége támogatásával készült, a fővárosi Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található síremlékének szoborkompozíciója is kifejezi „Hitvallás”-a legfőbb üzenetét, azt, hogy „magyar, legyen hited s lészen országod”.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info