Amint megírtuk, vérlázító ítélet született: két év letöltendő börtönbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte nem jogerősen a bíróság azt a férfit, aki a vád szerint október elején vallási hovatartozása miatt molesztálta a Budapesti Zsidó Hitközség dél-pesti körzetének elnökét. Ez korántsem egyedi eset honi históriánkban, ráadásul volt vérlázítóbb is, ugyanis száztizenegy éve három év fegyházra ítélték azt a vásári suhancot, aki a zsidó szájából kikapta a pipát és pár kelletlen szót kiáltott utána.
Az esetről (mellesleg az ítéletet üdvözölve!) Ady Endre is beszámolt a Nagyváradi Napló 1901. szeptember 28-i számában „A zsidó pipája” című írásában, imígyen:
„Jámbor falusi zsidó ember elé, vásári sokadalomban paraszt suhanc ugrik. A zsidó ember pipázik. A suhanc kikapja a szájából a pipát s a nézők nagy gaudiumára [örömére – Ifj. T. L.] elszalad vele. A zsidó éltesebb ember. De szörnyen sérti a méltatlanság, a sértés és a gúnyos kacagás. Rohan a suhanc után. Az visszakiabál egy-két „rongyos zsidó”-t, de egyszer megáll. Bevárja az üldözőjét s egy pálcával arcon vágja. A törvényszék pedig ítélkezett. Lopásért és testi sértésért egy fél évi fogházra ítélte a suhancot. A tábla egy s a Kúria három évi fegyházra emelte fel ezt a büntetést”.
Arról persze sem Ady glosszája, sem a korabeli periratok nem szólnak, mégis miért volt már akkor is (amúgy korántsem dühöngő, inkább szórványos, csaknem elfojtott) antiszemitizmus Magyarországon, ezért válaszul tanácsos az ugyebár szigorúan ideológiamentes statisztikákat felütni, mint Kovács Alajosét (A zsidóság térfoglalása Magyarországon, 1922), amelyből például kiderül, hogy a jelzett pipacsenéses odamondogatás elkövetésekor hazánkban az ipari intézmények 10 %-a, a kereskedelmi cégek 51,8 %-a, a hírlapírók 42,4 %-a, az ügyvédek 45,2 %-a, az orvosok 48,9 %-a a magánmérnökök 37,6 %-a volt közülük kikerülő, aztán 1909 és 1913 között csalárd és vétkes bukás miatt 240 elítéltből 156, uzsora miatt 78-ból 29, majd két évtized múlva pedig hadiszállítási bűnügyek miatt 1018 terheltből 741.
Végül arról sem szól tudtunkkal a fáma, hogy lett-e büntetőjogi következménye annak az esetnek, amelyet Asbóth János a magyar képviselőházban 1897. január 14-én tartott felszólalásában ismertetett, miszerint „a millennium megünneplésekor egy nagy alföldi városban a zsidók a nemzeti címerből kidobják a keresztet, és egy csillagot tesznek a helyébe”. Ezért persze nem járt már akkor sem nemhogy három, sehány év, ilyesmi csak egy „jámbor falusi zsidó” pipájának elcsenéséért járt, és jár majdnem ennyi ma is molesztálásukért, sőt ugyanennyi valamijük tagadásáért vagy kisebbítéséért.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
