Amint nemrég figyelmeztettünk, lassan hagyománnyá válik, hogy a bennünket csak gyalázni tudó kisebbségorientáltak tőlünk nyugatra a legaktívabbak, ottani médiájukban naponta bizonygatva, hogy bár „a legtöbb zsidó jól érzi magát” nálunk, mégis veszélyben élnek a „szélsőjobboldali és antiszemita” parlamenti „problémás öt százalék” miatt, amelynek ugyanakkor korántsem csak „zavarodott, megbolondított szélsőjobboldali fiatalok”, hanem „sok magasan képzett tanár és professzor” körében is egyre erőteljesebb előretörését valahogy „senki nem tudta megállítani az elmúlt években”, beleértve a „nem világos és ügyetlen”kormánypártot is.
A Mazsihisz honlapja 2012. október 9-én tette közzé bizonyos Stephan Löwenstein fenti, eredetileg a „Frankfurter Allgemeine Zeitung”-ban (FAZ) publikált panaszait, hozzátéve, hogy a meg nem állított antiszemitizmus képviselői, kiváltképpen a „magasan képzett tanárok és professzorok”, egyenesen „megtanítják a gyerekeket arra, hogyan gyűlöljenek másokat”, ahelyett, hogy arra emlékeztetnének folyton, hogy „az európai zsidóság kiirtása, amely Németországból indult, Magyarországon különösen tragikus fordulatot vett, néhány hónap leforgása alatt több mint 550 000 zsidót küldtek a halálba”.
Ami pedig a mégis megmaradtakat illeti, „tízből kilenc magyar zsidó Budapesten él” és „a magyar zsidóság 95%-a teljesen hétköznapi életet él és boldogan éli meg zsidóságát” (köszönhetően annak, hogy „negyven zsinagóga működik, emellett van zsidó iskola, kórház, egyesületek és ifjúsági klubok”), mégis aggasztó, hogy „a szélsőjobboldali és antiszemita Jobbiknak közel 20 %-os támogatottsága van”, nem is szólva arról, hogy „antiszemita írókat (pl. Nyírő József, Wass Albert) hoznak vissza a köztudatba”, akik „a nemzeti alaptantervben szerepelnek, ami egyszerűen őrület”.
Végül felpanaszolja, hogy noha „az Orbán-kormány tagjai és maga a miniszterelnök is rendszeresen, világosan kiáll az antiszemitizmus és a Jobbik álláspontja ellen, azonban a Fidesz nem világos és ügyetlen politikája kifogásolható: ennek egyik példája, hogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke az író Nyirő József hamvainak szülőföldjén, Erdélyben történő újratemetésének ügyével kétes módon megpróbálta szétválasztani annak írói és politikai munkásságát”.
Ki tudja hányadik iskolapéldája ez annak, amire nem győztük eddig is eléggé felhívni rovatunkban a figyelmet, vagyis hogy az identitásimádatból megélőknek soha semmi nem elég, ők ugyanis a jelek szerint krónikus Dimitrov-szindrómában szenvednek, azaz nekik mindenki náci, fasiszta, nyilas, antiszemita, aki kasztjukon kívüli, akiket ráadásul nem hat meg semmiféle megfeleléskényszer kiváltotta irántuk való lojalitás, így a FAZ-kesergőt olvasva méltán juthat eszünkbe a mesebeli boltos története, akit főnöke állandóan megvert zárás után, mondván, meglopta a pénzét, mire az egy idő után gondolt egyet: ha már eddig ok nélkül verte, ezután tegye azzal, azaz tényleg megteszi azt, amivel megvádolta.
De eszünkbe jut erről ismét vezető képviselőik közül Ungvári Tamás esete is, aki az ezerkilencszázkilencvenes évek végén egy budapesti könyvesbolt katalógusát tanulmányozva felháborodással észrevételezte tulajdonosának, hogy a benne szereplő tíz legkeresettebb kiadvány szerzői közül csak három tartozik kasztjukhoz. Szóval hiába minden „szélsőségesség”-től való hivatalos elhatárolódás, mivel, amint az iménti újabb kisebbségi kesergés is mutatja, nem lehet soha kedvükre lenni, hiszen, amint Benedek István írta, nem lehet öt mondatot sem váltani velük anélkül, hogy ajkukon a „sérelem” kifejezés ne fordulna elő.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
