A hetvenöt éve elhunyt Tormay Cécile írói életművéről 2012. október 5-én emlékkonferenciát rendezett a Magyar Művészeti Akadémia a budapesti Károlyi-Csekonics Rezidencián, s bekövetkezett, amit előre megírtunk, hogy írónőnk foroghat a sírjában, úgy meghamisítják életművét.
Történt ugyanis, hogy az előadók közül az a Szegedy-Maszák Mihály, akinek korábban annyi köze volt a Tormay-kutatáshoz, hogy leírta, a Bujdosó könyv szerzője megjelentette volna zsidó származású kommunista szerzők műveit is, most annak kijelentésén túl, hogy továbbra sem tartja szerencsésnek e könyve életműve ‘középpontba állítását’, arról beszélt, hogy írója mennyire megváltoztatta később a benne kifejtett véleményét a kommunizmusról, mennyire elítélte halála előtt a ‘vészesen közeledő nemzeti szocializmus’-t és segítette a ‘numerus clausus’ által sújtott zsidó fiatalokat elhelyezkedésükben.
Noha a konferencia előtt a Tormayról könyvet írt (Egy bujdosó írónő – Tormay Cécile, 2010) Kollarits Krisztina irodalomtörténész kijelentette, hogy mivel ‘jelenleg nincsen olyan irodalmár, aki kifejezetten Tormay Cécile-t kutatná’ (lehet, hogy csak véletlenül nem jutott eszébe e sorok írója?), ‘ezért olyan előadók kaptak meghívást, akiknek kutatási területét érinti a Tormay-életmű’, mint Szegedy-Maszák Mihály, az Indiana University (Bloomington) Kelet-európai és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének tanára, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének vezetője és a Habsburg Történeti Intézet ‘tudományos tanácsadója’ – aki mellesleg az általa főszerkesztett, három kötetes irodalomtörténetből (A magyar irodalom történetei, 2007) azért hagyta ki például Tompa Mihályt, mert szerinte egyszerűen ‘unalmasak’ a versei! -, akinek, amint Kollarits jelzett művében megjegyezte, ‘teljesen téves az a nézete, miszerint Tormay folyóiratában, a Napkeletben megjelentette volna ‘olyan zsidó származású szerzőknek írásait, akikről tudta, hogy kommunisták”, hozzátéve, ‘nemhogy nem támogatta tudatosan a kommunista érzelmű írókat, de még azt is megtiltotta, hogy lapjában kritika jelenjen meg kommunista múlttal rendelkező szerzőről’, így rendszerint segédszerkesztőjénél, Németh Antalnál tudakozódott, hogy egynémely ismertetendő személynek nincs-e ’19-es kommunista’ előélete, mi több, 1919 után minden kapcsolatát megszüntette Hatvany (Deutsch) Lajossal, sőt ezt mindenkitől el is várta.
A mostani konferencián Szegedy-Maszák azonban még tovább ment a valóságtól való elrugaszkodásban, ugyanis (amint a Magyar Nemzet 2012. október 8-i számából értesülünk) kijelentette, hogy az írónő életműve középpontjában álló ‘két legjelentősebb’ regényével, A régi házzal és az Emberek a kövek között cíművel szemben a Bujdosó könyv a benne megjelenő antiszemitizmus miatt ‘elítélendő’, azonban ‘az írónő későbbi cselekedeteiből és megnyilatkozásaiból úgy tűnt, megváltoztatta véleményét’, mivel ‘az életrajzi adatokból tudjuk, hogy nem szimpatizált a halála előtti években már vészesen közeledő nemzeti szocializmussal’, sőt már korábban, a ‘numerus clausus’ idején ‘külföldi ismeretségek révén juttatott olaszországi tanulmányi lehetőséghez olyan zsidó fiatalokat, akik Magyarországon nem kerülhettek egyetemre’.
Arról persze, mégis minő cselekedeteiből és megnyilatkozásaiból tűnik úgy, hogy megváltoztatta országunk sírásóiról való véleményét s hogy miféle életrajzi adatokból következtethetünk arra, hogy nem szimpatizált a nemzeti szocializmussal, ezúttal sem mondott semmi konkrétumot, miként filoszemita karitativitását sem adatolta bővebben, de nyilván nem véletlenül, hiszen írónőnk, vele ellentétben, nyilván nagyon is jól tudta, amit mellesleg a vele alighanem legkevésbé rokonszenvező mai történészek közül Gyáni Gábor is kénytelen elismerni tanulmányában (Narrativitás és jelentés-generáló retorikai elemek a történetírói diskurzusban, 2003), miszerint a hazai zsidóság ‘még legasszimiláltabb nagyvárosi és polgári rétegeit tekintve sem tartozik szorosan a magyar nemzethez’.
Tanulság? A tény, hogy azt a Szegedi-Maszákot hívták meg erre a konferenciára, aki szerint tehát Tormay megjelentette volna zsidó származású kommunista szerzők műveit, no meg aztán filoszemita karitativitással próbálta ellensúlyozni a Bujdosó könyvben kifejtetteket, valóban beigazolta azt, amit előre megírtunk, hogy írónőnk foroghat a sírjában, úgy meghamisítják életművét.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
