„Minden ország támasza, talpköve / A tiszta erkölcs, melly ha megvész: / Róma ledűl, s rabigába görbed.” – hirdette két évszázada Berzsenyi Dániel, ma viszont ateista etikaoktatást akarnak a múltat végképp eltörölni akarók, rettegve a „rövidlátóan politizáló” magyarországi egyházak papsága általi hittan- és etikaóráktól.Ez derül ki a „Népszabadság” 2012. szeptember 20-i számának „Kiből lesz etikatanár?” című, Miklós Gábor által jegyzett kesergőjéből, amiért „vannak elszánt harcosai annak, hogy ezt az ismeretet (?) tantárggyá kell emelni, osztályozni kell, sőt érettségiztetni belőle”, holott „ez így a társadalom egésze számára rossz”, hiszen félő ugyebár, hogy az egyre több egyházi kézbe jutó iskolában a vallásoktatás lesz „a tanítás gerince, hiszen nemcsak a hittanban, de a többi tárgyban is nyilván érvényesítik az egyházi értelmezést”, ráadásul „aligha fognak az egyházi iskolákban valamilyen nem vallásos, az ateizmus etikáját is megengedő tantárgyat oktatni”, így aztán a „Fidesz-állam” leghűbb szövetségesei, a „rövidlátóan politizáló” magyarországi egyházak által szorgalmazott „iskolai etika a politika és a vallás szolgálólánya, nem pedig az egyetemes értékek közvetítője” lesz.

Az 1919-ben és 1948-ban az egyházi iskolák államosítását akarók akkori hangszerelésére emlékeztető szöveg olvasásakor óhatatlanul is eszünkbe jutnak azok a természettudósok, akik az idézett Berzsenyi Dániel-i sorokat magukénak vallva éppen azért tartották fontosnak a vallást és a tanításaiból következő erkölcsöt, hogy általa becsületesek legyenek, tudva, hogy azok egyenesen Istentől eredő tételei éppúgy fontosak, mint mondjuk az Általa teremtett világban uralkodó matematikai, fizikai, kémiai vagy biológiai törvények.

Ezért, hogy az ókortól napjainkig vaskos köteteket lehetne összeállítani például matematikusoknak és természettudósoknak az erkölcsi alapokat megadó vallást létünk értelmének tekintő vallomásaiból: helyszűke miatt álljon itt ízelítőül belőlük néhány (aki pedig további példákat keres, lapozza fel Bangha Béla SJ könyvét (A Katolikus Egyház krisztusi eredete), Walter Jánosét (Isten képe a természetben), Tóth Tihamérét (Hiszek egy Istenben) és Kneller Károlyét (A kereszténység és a modern természettudomány úttörői).

Johannes Kepler: „Mielőtt felkelnék az asztaltól, melynél annyit búvárkodtam, hálát adok Neked, Uram, Teremtőm, azokért a kimondhatatlan örömökért, melyeket a műveid szemlélete közt bennem kelt elragadtatások között érzek. Műveid nagyságát fennen hirdetem az emberek közt. Ha volt talán Hozzád nem méltó szavam, bocsásd meg.”

Isaac Newton: „Egy tenyérnyi pázsit tökéletesen elég nekem Isten fölségének megbámulására és megcsodálására.”

Gottfried Wilhelm Leibnitz: „Nem az állatok gondolkodnak, hanem helyettük Isten.”

André Marie Ampére: „Mily nagy az Isten, s a mi tudásunk meg semmi!”

Jedlik Ányos: „Halálom óráján most megyek az én Uramhoz, Teremtőmhöz és Őnála meg fogom tudni, hogy mi a fény és az elektromosság.”

Charles Darwin: „Arra a kérdésre, hogy van-e a világegyetemnek Teremtője és Kormányzója, az eddig élt legnagyobb szellemek igennel feleltek.”

Michael Faraday: „Isten fogalma és tisztelete oly úton kerülnek elém, mely éppoly biztos, mint azok, amelyek a fizikai igazságokhoz vezetnek el bennünket.”

Louis Pasteur: „Kérdezik, miért ragaszkodom annyira a valláshoz? Éppen azért, mert annyi tanultam, lettem olyan vallásos, mint egy bretagne-i paraszt, és ha még többet tanulhattam volna, olyan buzgó lettem volna, mint egy bretagne-i parasztasszony.”

Ernest Rutherford: „Egészen téves laikus köröknek az a felfogása, hogy a tudósnak, aki többet tud az életről, mint mások, már azért hitetlennek kell lennie. Éppen ellenkezőleg: a mi munkánk közelebb visz minket Istenhez, több tiszteletet önt belénk az Ő gigantikus hatalmával szemben.”

Ateista etikaoktatás? Ha létezik ilyen, annak helye csak a múltat végképp eltörölni akarókból toborzott hívő tagozatban lehet, amúgy pedig, amíg áll a világ, a többiek Berzsenyi Dániellel tartanak, ugyanis valóban „minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs”, amit tanítani kell, ugyanis ez a dolgok rendje.