Amint a minap jeleztük, ölni tudna gyűlöletük a Csurka-dráma tervezett színpadra vitele miatt egyenesen a művészi szabadság hiányáról beszélőknek, olyannyira, hogy a Mazsihisz-führer levélben kérte Tarlós Istvánt, hogy akadályozza meg bemutatását, mivel a „Jud Süss” óta kevés ilyen „veszélyes, uszító, zsidóellenes mű” született, aki aztán meg is hajolt előtte. Tarlós nem támogatja Csurka drámájának bemutatását, egy azonban biztos: azon túl, hogy ezzel nemhogy csökkenni, hanem növekedni fog az antiszemitizmus, a tiltakozással az érintettek öntudatlanul is elismerték, múlt századunk egyik legnagyobb drámaírója ezzel a darabjával is mennyire fején találta a szöget.

Előtte persze megkapta a hadüzenetek sorát: N. Kósa Juditnak| a darab bemutatása miatt a művészi szabadság hiányáról kesergő népszabadságos cikkével („Újrajátszás”) egy napon, 2012. augusztus 23-án a „Magyar Narancs” szerkesztősége sem maradt néma, ugyanis „Baruch, Schiff és Rotschild issza a vérünk” címmel szerkesztőségi közleményként tudatta, hogy „A hatodik koporsó”-t mint „trágyát hamarosan a főváros közepén zúdítják a nyakunkba, gátlástalanul és akadálytalanul”, köszönhetően „a láthatóan leromlott elmeállapotú főpolgármester”-nek, akinek „történelmi bűne, hogy nyitott Magyarország fővárosában egy náci színházat”, majd megadta neki a kegyelemdöfést: „menjen végre a jó büdös francba és ne Wagnerről szónokoljon, hanem elbujdosván jó messzire, minden napját kezdje sűrű bocsánatkérésekkel a népe felé”.

Alighanem e kurta betűhív részlet is elég az egykori „Szabad Nép”-re emlékeztető, büntetőtörvénykönyvért kiáltó szövegből, s akkor most lássuk az egy nappal később született s nyomban a Mazsihisz honlapjára feltett, Tarlósnak írt tegeződő Feldmájer-levél tartalmát összefoglaló közleményt, miszerint „a Jud Süss című film óta kevés, hasonlóan veszélyes, uszító zsidóellenes mű született”, amelynek „nemcsak a vége, hanem annak egésze is alkalmas a zsidóellenes érzelmek felkorbácsolására, ezért a darab tervezett bemutatása veszélyezteti a főváros és a főpolgármester becsületét”, aki ezért „akadályozza meg Csurka István „A hatodik koporsó” című darabjának bemutatását a budapesti Új Színházban”.

Nem is kellett sokáig várnia az érintett válaszára, aki, amint a „Magyar Nemzet” rákövetkező napi számában olvassuk, ezek után fehéren-feketén kijelentette, „nem támogatja „A hatodik koporsó” színházi bemutatását”, mivel, amint az ATV-n (a Feldmájer levelében foglaltaknak megfelelően) elmondta, a szerzőnek „vannak bemutatandó darabjai, de ez nem tartozik közéjük, mivel a mű vége egy „igazságtalan, bizonyíthatatlan, elvakult állásfoglalást” tartalmaz”.

A mellesleg az író lapja kiadásában még 2011-ben az „Írószövetségek harca” című drámájával együtt megjelent darab persze nem véletlenül verte ki a biztosítékot az érintetteknél, hiszen úgyszólván minden sora a világbékét évszázadok óta fenyegető háttérhatalomról szól, így benne például a kivégzett magyar forradalmárt maga Clemenceau figyelmezteti, hogy „kicsit sokat zsidózik”, ami például az ő országában „nem divat”, hiszen „soha nem kaptunk volna támogatást Amerikától, és nem nyerjük meg a háborút, ha annyit zsidóznánk, mint te”.

Tarlós tehát meghajolt a Mazsihisz-führer előtt, nem támogatja Csurka drámájának bemutatását, egy azonban biztos: azon túl, hogy ezzel nemhogy csökkenni, hanem növekedni fog az antiszemitizmus, a tiltakozással az érintettek öntudatlanul is elismerték, múlt századunk egyik legnagyobb drámaírója ezzel a darabjával is mennyire fején találta a szöget.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info