A konzervatívnak tekintett értelmiségiek egyre gyakrabban jutnak arra a rovatunk történelmi glosszáiban rendszeresen megismételt konklúzióra, hogy önazonosság nélküli embermassza kell az EU-nak, a Kárpát-medence néven ismert energetikai-logisztikai világközpont, azoknak pedig, akik ezt felismerik, nem marad más választásuk, mint az általunk mindig is hangsúlyozott felvilágosító „szellemi szabadságharc”, elvégre a legjobb diplomaták a nemzetüket jól ismerők és másokkal is jól megismertetők.
Igen, önazonosság nélküli embermassza kell az EU-nak, a Kárpát-medence néven ismert energetikai-logisztikai világközpont: ez derül ki megnyilatkozásaikból, így Sinkovics Ferencnek a „Magyar Hírlap” egy korábbi (2012. március 5-i) számában Raffay Ernővel és Koltay Gáborral készített interjújából, amelyben Raffay Ernő elmondta, hogy „egészen az 1890-es évek közepéig mint szabadságszerető népnek igen jó hírünk volt, amelyre példával is szolgált: egy Párizsban tanuló román diák az 1890-es évek elején az egyik román irredenta szervezet vezetőjének azt írta, hiába próbálnak ők ott a magyarok ellen küzdeni, olyan nagy a jó hírük, hogy nem tehetik, ám az évtized közepétől már „erősen feltupírozták a nemzeti kisebbségeink sérelmeit, pedig az 1868. évi 44. törvénycikkünk Európa egyetlen nemzetiségi törvénye volt, egyszóval az első világháború kezdetéig az ellenségeink meg tudták fordítani a magyarokkal kapcsolatos nemzetközi közvélekedést”, majd Koltay Gábor hozzátette, hogy „az elmúlt száz-százhúsz év folyamán sohasem fordítottunk figyelmet arra, hogy a világ elé tárjuk, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová igyekszünk”.
Igen, hiszen amint korábban rovatunkban jeleztük, aki a külföld, jelesen a nyugati országok vagy Amerika magyarságképét tanulmányozza, megdöbbentő tájékozatlansággal, nemritkán ferdítésekkel, hamisításokkal találkozhat híres lexikonok, enciklopédiák és történelmi tanulmánykötetek hasábjain – így a kiváló szerzők nem hallottak arról soha, hogy a romanika, a gótika, a reneszánsz Magyarországra is eljutott bizony, de arra is van példa, hogy még demográfiai mutatóinkat sem ismerik (például az 1992-ben New York-ban megjelent „Atlas of the New Europe” szerint hazánk népessége 1990-ben19 579 000 fő volt, míg – előrejelzése szerint – 2000-re mindössze10 553 000 fő marad) –, melyekre nincs mentségük, mint ahogyan azonban nekünk sincs arra, hogy miért nincs százötven éve szellemi diplomáciánk, amiért is 1867 óta azt írnak rólunk külföldi diplomaták, újságírók, történészek, amit akarnak: elég legyen ezúttal csak a Scotus Viator álnéven ismert R. W. Seaton Watson brit újságíróra gondolnunk, aki Trianon előtt azt terjesztette rólunk, hogy elnyomjuk nemzetiségeinket, s utána is Nagy-Románia és Csehszlovákia híve volt.
Igen, magyar válasz pedig minderre már csak Trianon után született, amikor is elsősorban Horváth Jenő (1881-1950), valamint Olay Ferenc (1887-1936) végre idegen nyelveken is megjelent tanulmányai részletesen rávilágítottak hamisításaikra, ám 1945-től mindmáig hiányzik a verbális összetartozás időnkénti hangsúlyozásán túlmutató nemzetstratégia, holott – folytatta Koltay – amíg „szomszédaink folyamatosan informálták a világot céljaikról, önmagukról, mi csendben voltunk”, olyannyira, hogy közben a „baráti” országok „teleszórták saját történelemkönyveikkel a nyugati könyvtárakat”, szóval megfeledkeztünk arról az eredendően Teleki Pál, ma pedig a nyolcvanöt éves Zbigniew Brzezinski amerikai politológus, egykori nemzetbiztonsági főtanácsadó által hangoztatott igazságról, hogy aki birtokolni akarja Közép-Európát, annak elsősorban centrumát, a Kárpát-medencét kell elfoglalnia.
Igen, és ha mi már nem, akkor viszont mások foglalják el, mutattak rá végül mindketten (hiszen, amint korábban ezt is megírtuk, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete honlapján Kiss Judit „Mitől robbannak az élelmiszerárak?” című tanulmányában 2011-ben arról értekezett, hogy „a jövőben az élelmiszer, akárcsak az előállításához szükséges föld és víz, stratégiai cikké válik: a jövő aranya lesz, így felértékelődnek azok az országok, ahol ilyen javakkal, illetve az előállításukhoz szükséges tényezőkkel nagymértékben rendelkeznek”, vagyis Kárpát-medence néven energetikai-logisztikai világközpont vagyunk), azoknak pedig, akik ezt felismerik, nem marad más választásuk, mint az általunk mindig is hangsúlyozott felvilágosító „szellemi szabadságharc”, elvégre a legjobb diplomaták a nemzetüket jól ismerők és másokkal is jól megismertetők.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info