Amint megírtuk, a keresztény értelmiségiek (legalábbis a nevüket viselő szövetség képviselői) feltétel nélkül megadták magukat a Prohászkának való szoborállítás zsidó gyűlölködők általi megakadályozásába való belenyugvásukkal, emlékeztetve ezzel éppen a szobrot érdemlő püspöknek egykor az 1920-as évek elejei „keresztény kurzus”-ról vallott véleményére, hogy az valójában „keresztények nélküli”, illetve Banga Béla jezsuitáéra, miszerint az csupán a „megkeresztelteké”.

Persze folytathatnánk más klasszikusaink erkölcsi verdiktjeivel is, így mindenekelőtt Szabó Dezsőével, aki például 1923-ban egy helyzetét tűrhetetlennek tartó tanár panaszlevelére válaszolva azt írta, hogy egyenesen csak azt kapják, amit megérdemelnek, amiért oly hasonlóak az amerikai regények azon rabszolgáihoz, akik kizsákmányolóik mellé állnak, akárhányszor megkorbácsolják is azok őket.

Ezt a statisztaszerepet tölti be a jelek szerint a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége: emlékezzünk csak, elnöke, Osztie Zoltán atya 2010-ben a Jobbik Magyarországért Mozgalmat eleve keresztényellenesnek, szélsőségesnek titulálta: igaz, két évvel később volt ugyan néhány (lanyha) szava arról, hogy mennyire „elég volt az idegenszívű hazaárulókból”, ám köreikben úgy tűnik, soha nem tudni, mikor hol is állnak.

Pontosan ez az, ami az álkonzervatívokra annyira jellemző, a gerincesség, a következetesség, a hűség hiánya, pedig nélküle bizony nincs se kereszténység, se értelmiség, ráadásul ennek felismeréséhez még csak nem is feltétlenül szükséges szenteket, elég profánokat idéznünk, mint Friedrich Nietzschét, aki szerint a férfi legyen szilárd, mint a kő és egyenes, mint a nyíl.
Száz szónak is egy a vége: nyilván nincs e sorok írója egyedül azzal, hogy mindig is kérdőjel volt számára a nevezett szövetség hovatartozása, de már egyre kevésbé az, sőt olyannyira nem, hogy belátja: a Prohászka mellett ki nem álló álkonzervatívok rosszabbak a telivér liberálisoknál is.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info