Az íratlan népi bölcsesség szerint kár olyan kocsi után futni, amelyik nem vesz fel, így hiába ítélik el főpásztoraink Baráth Zsolt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőjének a tiszaeszlári bűnügyet és tanulságait taglaló parlamenti beszédét, ugyanis aki (amint Luzsénszky Alfonz írta) ‘a zsidó nép bűneit felsorolja, ismerteti, amíg a történetírás szigorú tárgyilagosságának színvonalán marad, nem végez antiszemita munkát: a zsidó nép bűneiről szólottak a próféták is, akiket antiszemitáknak nevezni nem lehet, amint szent célzattal ostorozták népük bűneit’, így értelmetlenség ‘gyűlöletkeltés’-t emelgetniük, főleg, hogy ettől nem lesznek szalonképesek szemükben, csak híveik irántuk való bizalmát ingathatják meg ezzel.
Mindezt a Magyar Katolikus Egyház hivatalos hírportálja, a ‘Magyar Kurír’ 2012. április 19-én ‘a tiszaeszlári vérvád parlamenti emlegetése ellen’ közzétett katolikus, református és evangélikus egyházi vezetők állásfoglalása kapcsán jegyezzük meg, amelynek szövege:
‘Egyházi vezetői szolgálatunk kötelez minket, hogy szót emeljünk a gyűlöletkeltés ellen. Így utasítjuk el, hogy nemrégiben a Parlament falai között egy képviselői felszólalásban felidéződött a szégyenletes tiszaeszlári vérvád, amelynek felemlegetése egyedül az indulatkeltés eszköze lehet. Ebben a helyzetben is emlékeztetnünk kell Krisztus tanítására: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!’ Hitünk, emberségünk semmilyen körülmények között nem fér össze az antiszemitizmussal, a vallási közösségek, népcsoportok elleni gyűlöletkeltéssel.
Különösen is aggasztónak találjuk, hogy a gyűlöletkeltő beszéd a Parlament falai között hangzott, hangozhatott el. A magyar törvényhozásnak, a politikai közbeszédet meghatározó képviselőknek, politikusoknak fokozott felelősségük van a gyűlöletkeltéssel való szembeszállásban. A tiszaeszlári vérvádat és az általa keltett gyűlöletet elutasítva együtt hívunk mindenkit a szeretet és az elfogadás krisztusi parancsának követésére és hirdetésére, az igazi emberi értékek alapján álló alkotó együttműködésre.’
Mindezt olvasva felmerül a kérdés: lehet, hogy az aláírók (Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke) nem is ismerik az 1882. április 1-i tiszaeszlári leányeltűnés motivációit, a bizonyított rituális gyilkosságokat tárgyalók (többnyire teológusok) műveit?
Ha nem, ezúttal kívánunk nekik segíteni azzal, hogy felhívjuk figyelmüket közülük legalább a legfontosabbakra, Bary Józsefére (A tiszaeszlári bűnper, 1933), Freimut Bernardinéra (A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig, 1896), Marschalkó Lajoséra (Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora, 1943), Huber Lipótéra (A vérvád és vérgyilkosságok története, 1998), végül, de nem utolsósorban Ariel Toafféra (Véres húsvét, 2009).
Egyértelműen kiderül belőlük, hogy Solymosi Eszter eltűnésekor eredendően senki sem emlegetett vérvádat, kizárólag a (bármilyen entitású!) tettesek előkerülése volt a kívánalom, csak amikor a zsinagógaszolga fia elmondta, látta a kulcslyukon át, mi történt a tizennégy éves leánnyal, vált bizonyossá, hogy nem közönséges bűneset történt, továbbá, hogy a perben a bűnösöket azért mentették fel, hogy ne essen el hazánk vasútépítésre adott kölcsöneiktől.
Végül emlékeztetjük őket, hogy aki (amint Luzsénszky Alfonz írta) ‘a zsidó nép bűneit felsorolja, ismerteti, amíg a történetírás szigorú tárgyilagosságának színvonalán marad, nem végez antiszemita munkát: a zsidó nép bűneiről szólottak a próféták is, akiket antiszemitáknak nevezni nem lehet, amint szent célzattal ostorozták népük bűneit’, így értelmetlenség ‘gyűlöletkeltés’-t emelgetniük, főleg, hogy ettől nem lesznek szalonképesek szemükben, csak híveik irántuk való bizalmát ingathatják meg ezzel.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
