Az idei Élet Menete alighanem elképzelhetetlen lett volna Erdő (Grünwald) Péter bíboros felszólalása nélkül, akit úgy látszik, nem zavar kétezer év súlya, az önkiválasztottak és a kereszténység kibékíthetetlen ellentéte, ennek okaként az előbbiek zsigeri gyűlölete mindenki mások, de főként az utóbbiak iránt: a fő számára egyértelműen az, hogy az ilyen, már amúgy is köteteket kitevő nyilatkozataival csak növelje az antiszemitizmust.
Amint elmondta, ‘lelkiismereti kötelességé’-nek tartja, hogy ezeregyedszer is tudatosítja, ‘a kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal, a gyűlöletkeltéssel és az indulatok szításával semmilyen vallási közösség, semmilyen népcsoport ellen’ (így az, hogy egykor ‘Boldog Salkaházi Sárát azokkal a zsidó asszonyokkal és gyerekekkel együtt lőtték a Dunába, akiket a rendházban rejtegetett’), magával ‘az emberséggel’ (hiszen ugyebár ‘mindnyájan egymás testvérei vagyunk’), végül, hogy ilyetén ‘a gyűlölködés, az antiszemita, a rasszista beszéd és cselekvés mindig mérgező: mindegy, hogy ki teszi vagy mondja ezt, és mindegy, hogy miért, milyen okból vagy milyen célból, mindig elfogadhatatlan’.
Amennyiben nem ismernénk entitását és identitását, nyilván nem hinnénk el, hogy mindezt egy bíboros nyilatkozza, aki e szerint krónikus amnéziában szenved, ha nem tudja, honnan is ered a gyűlölködés, a rasszista beszéd, mit tartalmaz a Talmud rólunk, amely, amint Huber Lipót írja, ‘Izrael örök érvényűnek képzelt kiválasztottságát hirdeti, hittana pedig valóságos torzképe az ószövetségi kinyilatkoztatásnak: egészen sajátos módon elhomályosította az Istenről, az angyalokról, a rossz szellemekről, a lélekről, a bűnről, a túlvilági életről szóló tanokat, amit pedig a názáreti Jézus Krisztusról és anyjáról, a Boldogságos Szent Szűzről mond (fattyú, döglött kutya, ganéj), egyenesen égbekiáltó blaszfémia’.
Márpedig, amint rabbijaik hirdetik (nálunk különösen Köves Slomó), számukra a Talmud az egyetlen szent könyv, amely, amint Huber megjegyzi (Zsidóság és kereszténység Krisztustól a középkor végéig, 1936), olyannyira befészkelte magát Izrael lelkébe, hogy tanulmányozását sokkal fontosabbnak, érdemszerzőbbnek tartja, mint a Bibliáét, így ‘ebben leli magyarázatát az is, hogy a keresztény elvek, a keresztény szellem még általánosságban sem tudott érvényesülni az ortodox zsidóságban’. Úgy látszik, mindez egyáltalán nem zavarja őt, a fő számára egyértelműen az, hogy az ilyen, már amúgy is köteteket kitevő nyilatkozataival csak növelje az antiszemitizmust.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info