A Nemzeti Alaptantervben (NAT), amint a Heti Világgazdaság írja, Wass Albert és Kertész Imre törzsanyag lesz, Szabó Dezső és Tormay Cécile nem: kérdés, mégis miként kerül a csizma az asztalra, lesz a ‘Kard és kasza’ a ‘Sorstalanság’-gal egyszerre törzsanyag, illetve miért cél a további radikális tananyagcsökkentés éppen akkor, amikor az általános- és középiskolás diákok beszéd- és íráskészsége, tényleges műismerete egyre szegényesebb, éspedig olyannyira, hogy bizony meglehet, maholnap már anélkül hallanak Petőfiről, hogy a ‘János vitéz’-t olvasnák.
Irodalomtörténészek, elsőként e sorok írójával, úgy tűnik, hiába követelték, hogy minden stílus- és társadalomtagolódási különbözőségektől, sőt eltérésektől függetlenül jelenítse meg végre a NAT értékmérő költőinket, íróinkat, a lap információi szerint ugyan Wass Albert és Kertész Imre egyszerre lesz törzsanyag, viszont Szabó Dezső vagy Tormay Cécile továbbra sem, holott valóságos mozgalom indult ezért, követelve az ‘audiatur et altera pars’, a ‘hallgattassék meg a másik fél is’ elv érvényesítését.
Mielőtt még sorsot húznánk, mégis ki miért kerüljön bele és miért ne, ismételten nyomatékosítjuk, hogy szépirodalmunk olyan, mint egy terebélyes óriásfa, amelynek gyökerét létünk, törzsét gondolataink alkotják, sokas ágait pedig az azokat művészileg tolmácsoló költők, írók, így csak akkor egészséges, ha nem kurtítjuk, hanem ápoljuk őket, ennélfogva értelmetlen egymással farkasszemet néző szekértáborokba beskatulyázni őket, hiszen valójában nem kizárói, hanem kiegészítői egymásnak.
Így ami a két kirekesztettet illeti, hiába, hogy Szabó Dezső például Tormay Cécile-ről vagy Sértő Kálmánról meglehetősen lesújtóan nyilatkozott, ettől még mindhármuk művei szépen megférnek egymás mellett minden igazi irodalomszerető könyvespolcán, maradandó gondolataik pedig tudatunkban, hiszen, amint ‘Az elsodort falu’ írója nem győzte elégszer hangsúlyozni, nincs ‘kettéosztott’ magyar irodalom, jobb- és baloldali: igazi értékadóik beskatulyázhatatlanok, egymás ellen kijátszhatatlanok.
Persze kiindulópontunknál maradva kérdés, mégis miként kerül a csizma az asztalra, lesz a ‘Kard és kasza’ a ‘Sorstalanság’-gal egyszerre törzsanyag, illetve miért cél a további radikális tananyagcsökkentés éppen akkor, amikor az általános- és középiskolás diákok beszéd- és íráskészsége, tényleges műismerete egyre szegényesebb, éspedig olyannyira, hogy bizony meglehet, maholnap már anélkül hallanak Petőfiről, hogy a ‘János vitéz’-t olvasnák.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
