Amint beszámoltunk róla, Gyurcsány Ferenc szakdolgozatának keresését a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara dékánja, Geresdi István leállította, miközben híresztelések szerint a nyolcvanas években a megyeszékhelyi KISZ vezető tisztségviselőjeként úgy kapott főiskolai diplomát, hogy nem adott be szakdolgozatot, ami persze nem meglepő életrajza általa kínosan elhallgatott mozzanatait felelevenítve, melyekből kiderül, tilos volt megbuktatni, nemhogy szakdolgozatot várni tőle.
Erre vállalkozott egykor Franka Tibor újságíró, aki mindenekelőtt néhai iskola- és párttársai róla szóló nyilatkozatait idéző dokumentumkötetében (Gyurtcsány, 2005) a történelem korábbi marionettfiguráit is alighanem megszégyenítő karrieristaként ábrázolta általuk, így, amint beszámolt, a pápai (egykor bencés) Türr István Gimnázium egyik énektanárnőjének például hiába igyekezett bársonyszékbe kerülése után magasztalnia bizonyítványát, mondván, hogy ő bizony ‘abban sem volt rossz’, megkapta a csattanós választ:
‘Pedig rossz volt: szerinte ez a mentalitás jellemzi Gyurcsányt. Véleménye összecseng Tóth tanár úrék véleményével, akik hárman állították: ‘Tanítottuk Ferit, de nem gondoltuk volna, hogy ilyen sokra viszi. Nincs ott a helye, mert amiket mond, arra mi nem vagyunk büszkék. Az iskolában nem csinált se jót, se rosszat. Most viszont árt az országnak.’ És hogy mennyire, semmi sem árulja el talán jobban, mint az őt, a főállású KISZ-titkárként csak ‘levelező’-re járót 1987-től pallérozó, politikai gazdaságtant okító Mellár Tamás:
‘Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna: csörög a telefon, a másik végén a párttitkár: ‘Tudod, Tamáskám, persze sokan vizsgáznak nálad, s talán elkerülte a figyelmedet, de holnap megy hozzád a Gyurcsány elvtárs vizsgázni’ Na, akkor esett le a tantusz, Gyurcsányt ne buktassam meg, de nem is tettem, mert annyira nem volt rossz tanuló, igaz, kiemelkedő sem. Emlékszem, kifejezetten nehezen beszélt, olykor dadogott vagy hadart. Nem elmélyült, nem gondolkodó típus, inkább csak a felszínen mozog.’
Intermezzóként még csak annyit, hogy 2003-ban aztán egy budapesti konferencián, melyen a továbbra is dadogó-hadaró egykori KISZ-titkár már sportminiszterként vett részt, odament hozzá, aki akkor már a Központi Statisztikai Hivatal elnöke volt, vállveregetően megszólítva (‘a tanár úr akkor sem volt párttag’), majd miután az rákérdezett, elérheti-e őt is a Medgyessy-féle tisztogatás, lojálisan megnyugtatta, hogy ha kell, akkor ‘beszél Péterrel’, de nem fogják leváltani, majd hamarosan indoklás nélkül menesztette.
Mindaddig, amíg (plágiummentes) szakdolgozatát megleli, ezúttal is csak az ókori bölcseket tudjuk tanulságul idézni, így (a Krisztus előtt 430 és 354 között élt) Xenophónt: szerinte ‘akik nem a népből valók, mégis azt választották, hogy inkább demokratikus államban laknak, mint arisztokratikusban, igenis gazságra készülnek, mert rájöttek, hogy a gazember könnyebben rejtve tud maradni a demokratikus államban, mint az arisztokratikusban’, így tőle nemhogy szakdolgozat, bukásmentes vizsga sem várható.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
