Tiszaeszlár tabusítása korántsem csak az évtizedek óta változatlan médiabitorlóknak köszönhető, hanem legalább annyira az őket jóval megelőző kollektív amnéziának is, a ‘tudjuk, mi történt, de erről hallgatnunk kell, nehogy nagyobb baj legyen’ jeligéjű, korszakokon átívelő magatartásnak, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint az ott 1882. április 1-jén történtek eltussoltatása már akkor is, amint erről az alábbi két korabeli feljegyzés tanúskodik, választ adva a kérdésre, miért tabusítják Tiszaeszlárt?
Istóczy Győző ügyvéd, országgyűlési képviselő feljegyezte, hogy 1883 augusztusában a Nyíregyházához közeli téglási Dégenfeld kastély ura, gróf Dégenfeld József barátságos vacsorára meghívta Korniss Ferencet, a tiszaeszlári bűnperben a nyíregyházi törvényszék elnökét, aki erre gyanútlanul kocsikázott ki hozzá, nem tudván, hogy szembe találja magát nála egy váratlan vendéggel, magával gróf Tisza Kálmán miniszterelnökkel, aki csak úgy a vacsora végén megkérdezte tőle, mégis mit gondol, bűnösök-e az eszlári sakterek?
‘- Meggyőződésem szerint igen!
– És mi a véleménye a két szavazó bírónak?
– Az egyik szavazóbíró ugyanazt mondja, mint én: bűnösök! A másik még ingadozik.
– Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rotschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem hajtják végre a 60 millió forintos ‘rente-konverzió’-t (vagyis a [vasútépítésre adott – Ifj. T. L.] kölcsönkamat visszafizetési feltételeinek hosszabb lejáratúvá változtatását). Ez esetben Magyarország csődbe megy: a forint elértéktelenedik, a nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni, Elnök úr?
Korniss ezután elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet, de soha többé nem ült bírói székbe, hiszen megtapasztalhatta, meddig ér el kirekesztőink keze, különösen, ha nálunk (legalábbis a politikai elitből) mindenkit, akár magát a miniszterelnököt is megzsarolhatják.’
A ‘Libre Parole’ 1899. november 15-i száma továbbá visszaemlékezést közölt arról, hogy osztrák képviselők is szóbahozták egymás között a tiszaeszlári esetet:
‘Schneider képviselő, amikor a polnai gyilkosság tárgyában emelt szót, szemlét tartott az utóbbi idők rituális gyilkosságai tárgyában s a tiszaeszlári történet kapcsán a következő mozzanatot elevenítette fel.
– Ma, amikor az az ember már halott, semmi akadálya sincs, hogy megmondjam, miképpen okolta meg ő a felmentő ítéletet. Andrássy Gyula grófról, a monarchia akkori külügyminiszteréről van szó, akitől azt kérdezték, hiszi-e, hogy rituális gyilkosság történt?
– Ó – felelt Andrássy -, eziránt semmi kétség nincs, ez bebizonyított, erről vitatkozni sem lehet.
– Hát akkor miért mentették fel a bűnösöket?
– Azért, mert az elítélést követő napon a nép valószínűleg húszezer zsidót agyonütött volna s akkor kiadjon nekünk pénzt, ha nincsenek többé zsidóink?
– Íme – folytatta Schneider -, ez a tiszaeszlári felmentő ítélet magyarázata.
Erre felkiáltottak a baloldalon:
– Kinek mondta ezt Andrássy?
Erre Lichtenstein Lajos herceg felállva válaszolt:
– Én vagyok az, akinek mondta.’
Ha pedig végül valakinek netán e két példa sem volt eléggé meggyőző, annak figyelmét ismételten felhívjuk az AlterNet általunk a minap ismertetett videofelvételére, amelyből egyértelműen kiderül, hogy amikor 2011. augusztus 18-án Jeruzsálem belvárosában a Ramade Szállóban vezető rabbik tüntettek egy főrabbi által írt könyv kiadása mellett, amelyben az a ‘gój’-ok, közülük különösen az ártatlan gyermekek s családok meggyilkolásának jogosságát fejtegette, elmondták, hogy mindegyiküknek akár életük árán is ellen kell állniuk mindazoknak, akik a ‘gój’-okra, azaz minden nem közéjük születettre elmondandó húsvéti átokimájukat nem mondják el, így ‘nagyon-nagyon különleges körülmények között meg van engedve gyermekek legyilkolása is’.
Erről ugyan további részleteket nem árultak el persze ezúttal sem, mindenesetre iménti nyilatkozatukkal ismét maguk fedték fel a fátylat, miért is nő egyre exponenciálisabban az ‘anti’-k száma, hiszen ezzel elismerték, hogy igenis követnek el rituális gyilkosságokat, ezért igenis égre kell kiáltanunk mindig az ártatlan vért.
Égre bizony, ahogyan kiváló költőnk, Erdélyi József tette:
Égre kiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!…
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info