A keresztény igazságok megkérdőjelezőit, sőt megtagadóit jó ideje már vezető egyházi testületekben is megtaláljuk, melyek valósággal szégyellik az Isten által kinyilatkoztatott s az Egyház által a hívek elé tárt hitigazságokat, a dogmákat, így teljesítve be az 1789-es francia forradalom trón- és oltárfosztó akaratát, ugyanakkor azokat a klerikusokat és híveket, akik ragaszkodnak hozzájuk, megbélyegzik, mint az előbbiek közül a huszonegy éve, 1991. március 25-én a svájci Ecône-ban elhunyt Marcel Lefebvre francia érseket, a Szent X. Piusz Papi Testvériség alapítóját.
Magyarul is olvasható műve, az eredetileg 1985-ben megjelent Nyílt levél a tanácstalan katolikusokhoz, mindmáig alapos analízis arról, ami a Katolikus Egyházban az 1789-es francia forradalom és a szabadkőművesség akaratából a Második Vatikáni Zsinat (1961-1965) óta végbemegy, ugyanis az akkor XXIII. János pápa által meghirdetett ‘aggiornamento’, ‘nyitás’ a világra (‘tágasra kell tárni az Egyház ablakait a világra, friss levegőt kell beengedni áporodott falai közé’) egyről megfeledkezett, arról, hogy kívüle a levegő nem hogy nem friss, hanem halálosan szennyezett volt már akkor is.
A Katolikus Egyházba így (Dietrich von Hildebrand szavaival) trójai falóként behatolók már a templomokat és a szemináriumokat is páholyokká akarják átalakítani, igaz, trón- és oltárdöntögető szándékukat persze már korábban is kinyilvánították (így például az 1789-es francia forradalom idején Párizsban (egy hitehagyott érsek jóváhagyásával!) eltávolították egy templom oltáráról az Oltáriszentséget s helyébe meztelen fiatal nőt emeltek, hogy hódoljanak az ‘ész istennőjének’!), mégis, ebbeli munkájuk a zsinat óta ölt korábban elképzelhetetlen méreteket, kiváltképpen Nyugat-Európában és az USA-ban: amíg a zsinatig hol nyíltan, hol burkoltan a médiában és az oktatásban hirdették a vallás és a tudomány egymást kizárásán alapuló elveiket (a deizmust, panteizmust, agnoszticizmust, szekularizmust), addig lassan fél évszázada utat törnek már a szakrális világban is, egyenesen megbecstelenítve mindazt, ami az embert addig Istenhez emelte, így ennek jeleként a szakrális képzőművészet alkotásait a saját torzóival felcserélve (mondván, a hagyományos szertartások és művészeti formák már teljesen meghaladottak), a madáchi falanszter tudósának luciferi gőgjével hirdetve, hogy nincsenek többé dogmák, ideálok, csak absztrakciók.
A már templomokba és szemináriumokba is behatolt liberalizmus ellen, IX. Piusz és Szent X. Piusz pápa szellemében, huszadik századi Szent Athanázként vívta hitvédő harcát törhetetlen hűséggel Lefebvre érsek, a hagyományos katolikus papképzés érdekében a svájci Ecône-ban szemináriumot és papi testvériséget alapítva, amelynek klerikusai világszerte, szemben a hivatalos egyházi hatóságokkal, azóta is foggal-körömmel védik a szakrális hagyományokat, tudván alapítójukkal, hogy a páholylakók szerinti ‘modern’ vallásosság fából vaskarika.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
