A Magyar Örökség és Európa Egyesület révén 2012. március 24-én írói-közéleti tevékenységéért Magyar Örökség címmel díjazandó Tormay Cécile évtizedeken át betiltott kötetei bár újonnan is hozzáférhetők, azonban köz- és felsőfokú oktatásunknak továbbra sem részei, így a nemzetileg elkötelezett pedagógusok akarata egyértelműen az, hogy legyen kötelező tananyag életműve!
E sorok írója, Takaró Mihállyal egyetemben, nem véletlenül nehezményezte nemrégen, hogy az új Nemzeti Alaptanterv tervezetében továbbra sem szerepel életműve, köszönhetően a leginkább Lukács (Löwinger) György fémjelezte, a minden ízlés- és társadalombeli tagolódásuk ellenére nemzeti sorskérdéseinket feltáró, azokra válaszoló költőinket-íróinkat eleve genetikusan kirekesztő urbánus irodalompolitikának.
Noha művei számos könyvkiadó jóvoltából újonnan is hozzáférhetők, ráadásul pályájáról Hankiss János monográfiáján (Tormay Cécile, 1939) kívül új is született (Kollarits Krisztina: Egy bujdosó írónő – Tormay Cécile, 2010), tekintettel tankönyveinkből való mellőzöttségére, művei stiláris szépségükön túli világnézeti maradandóságaira, ezúttal röviden összefoglaljuk a róla minden magyar irodalomszerető számára tudandókat.
Tormay Cécile élete és művei
1875. október 8-án született Budapesten, hat gyermekes középnemesi család harmadik ága sarjaként. Édesapja, Tormay Béla, mezőgazdasági szaktekintély, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, államtitkár, a budapesti Rottenbiller utcai állatklinika pavilonrendszerének kialakítója. Édesanyja Munkácsi-Barkaszói Barkassy Hermin, akinek családjából valók a Tüköryek, így Tüköry Lajos, aki Garibaldi seregében szolgált, és Tüköry József, Széchenyi munkatársa. A kis Cécile már négy évesen írt, olvasott: megtanult németül, olaszul, franciául, angolul, latinul és görögül. Gyermekként gyakran megfordult külföldön, de legszebb éveit mégis az Arad melletti Algyason és a délvidéki Daruváron töltötte.
Már gyermekkorában megmutatkozott írói tehetsége. Szűk körben újságot szerkesztett, majd a századfordulótól folyamatosan jelentek meg elbeszélései. Budapestre költözött, a józsefvárosi Kőfaragó u. 3-ba. További fontos színtere lett életének a nádudvari családi birtok, valamint a mátraházi alkotóház, amelyben számos elbeszélést írt, azon kívül a hűvösvölgyi, Szalonka u. 6/A alatti alkotóház. 1900 és 1914 között Olasz- és Németországban tett tanulmányutakat, megismerkedve kora híres európai íróival, mint Gabriele d’ Annunzio-val, Anatole France-szal.
1918 életének perdöntő éve. Látva a frontvonalak összeomlását, megszervezte a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, amelynek élén országjárásba kezdett: beszédeivel hazánk területi épségének védelmébe szólított minden magyart. ‘A szövetség tizenegy év kitartó munkájával behálózta a megmaradt csonka országot, egymillió tagot számlál és a vesztett háború és a forradalmak, idegen megszállások után 550 vidéki szervezetében és 130 szövőtelepen jelenleg is teljes erejével dolgozik a keresztény nemzeti Magyarország feltámadásán.’ – írta 1927-ben Bozzay Margit írónő (Magyar Asszonyok Lexikona, 1931). Munkásságára felfigyelt a ‘Népszövetség’ is, így lett (Pierre Laval francia külügyminiszter javaslatára) a Szellemi Együttműködés Bizottsága elnöke 1935-ben. Halála előtt egy évvel Nobel-díjra terjesztették fel, különös tekintettel a ‘Bujdosó könyv’-re. A miatta az 1920-as évek elejétől indított támadások azonban aláásták egészségét. 1937. április 2-án szívburokgyulladásban hunyt el Mátraházán.
Hírnevét már a ‘Bujdosó könyv’ előtt megalapozta elbeszéléseivel (‘Apródszerelem’, 1899: ‘Apró bűnök’, 1905: ‘Emberek a kövek között’, 1911), és a hazai németség magyarságba beolvadását megörökítő, a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díját elnyerő családregényével (‘A régi ház’, 1914), majd tovább növelte a ‘Megállt az óra’ (1924) és a ‘Virágok városa, szirének hazája’ (1935) című elbeszéléskötetével, középkori tárgyú magyar történelmi regényével (‘Az ősi küldött1, 1934-1937), illetve Assisi Szent Ferenc Kis virágai (a ‘Fioretti’, 1926) és (Klebelsberg Kunó kultuszminiszter felkérésére) középkori irodalmi emlékeink közül Szent Gellért életrajzának, Szent István Kisebbik és Nagyobbik Legendájának, Szent Imre herceg Legendájának és Szent István Intelmeinek művészi fordításával (‘Magyar Legendárium’, 1935).
1922-ben gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter felkérésére és támogatásával (a ‘Nyugat’ folyóirat ellensúlyozására) ‘Napkelet’ címmel folyóiratot alapított, amelyet halálig szerkesztett (utána Kállay Miklós író szerkesztette a lap megszűntéig, 1940-ig), amely ‘megteremtette és életképessé tette a magyar érzésű és formájú modern irodalomnak szellemi életünkből régóta hiányzó orgánumát’. (Így értékelte a folyóiratot a ‘Napkelet Lexikona’. (Bp. 1927. Magyar Irodalmi Társaság, 2. köt. 602. old.) Munkatársai a magyar szellemi élet olyan meghatározó képviselői voltak, mint a költő Áprily Lajos, Gulyás Pál, Mécs László, Reményik Sándor, az író Herczeg Ferenc, Komáromi János, Makkai Sándor, Németh László, Ritoók Emma, Surányi Miklós, Tamási Áron, Zilahy Lajos, az irodalomtörténész Brisits Frigyes, Eckhardt Sándor, Farkas Gyula, Hankiss János, Horváth János, Kerecsényi Dezső, a nyelvész Pais Dezső, Tolnai Vilmos, a színikritikus Galamb Sándor, a filozófus Pauler Ákos, a történész Hajnal István, Gróf Klebelsberg Kunó, Mályusz Elemér, Szekfű Gyula, a művészettörténész Genthon István, Hekler Antal, Rédey Tivadar, a zeneszerző Kodály Zoltán, a zenetörténész Papp Viktor.
1924-ben megindította a lapot kiadó ‘Magyar Irodalmi Társaság’ keretében a ‘Napkelet Könyvtára’ című könyvsorozatot, amely három év alatt 23 kötettel gazdagította szellemi életünket (1. Madách Imre: Az ember tragédiája. Kritikai kiadás, szerkesztette Tolnai Vilmos. 2. Tormay Cécile: Megállt az óra (elbeszélések). 3. Szekfű Gyula: Történetpolitikai tanulmányok. 4. Komáromi János: Zúg a fenyves (regény). 5. Vörösmarty-antológia (kisebb költemények, részletek eposzaiból, drámáiból, válogatta Horváth János). 6-7. Somssich Andor: Liszt Ferenc élete. 8. Reményik Sándor: Atlantisz harangoz (versek). 9. Gróf Bethlen Margit: A boldog sziget istene (elbeszélések). 10-11. Szabó Mária: Felfelé (regény). 12. Mohács Magyarországa (br. Burgio pápai követ jelentése, fordította Bartoniek Emma). 13. Condivi: Michelangelo életrajza (fordította gr. Zichy Rafaelné). 14. Magyar Anonymus. Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről (fordította Pais Dezső). 15. Oláh György: Görögtűz. Az ellenforradalom regénye. 16. Assisi Szent Ferenc Kis Virágai (Fioretti, fordította Tormay Cécile). 17-18. Benito Mussolini válogatott beszédei 1922-1925 (fordította gr. Zichy Rafaelné). 19. Gragger Róbert: Magyar népballadák (szerkesztette Gálos Rezső). 20-21. Hekler Antal: Leonardo da Vinci életrajza. 22. Boldog Margit legendája (Baros Gyula átdolgozása), 23. Bibó Lajos: A föld (elbeszélések, drámai jelenetek)).A könyvsorozat kiegészítéseként 1927-ben jelent meg a ‘Napkelet Lexikona’, amely szócikkeinek világnézeti kiforrottságánál fogva mindmáig kitűnően használható. (Szellemisége miatt természetesen ez is indexre került 1946-ban.)
Közéleti és irodalmi munkássága elismeréséül halála előtt egy évvel Nobel-díjra terjesztették, csupán korai elhunyta akadályozta meg a díj átvételében. Halála után pályaképet írt róla Hankiss János (Tormay Cecile, 1939), Pankotay Ella (Tormay Cécile, 1938), Pintér Jenő (Magyar Irodalomtörténete, VIII/2., 1941) és Várkonyi Nándor (Az újabb magyar irodalom 1880-1940, 1942), továbbá a magyar nőírók közötti helyéről Bánhegyi Jób nyújtott maradandó értékelést (Magyar nőírók, 1939), a Singer és Wolfner Rt. pedig 1939-ben 14 kötetben jelentette meg műveit ( I. Emberek a kövek között. II. A régi ház. III. Viaszfigurák. Görög mesék. IV. Magyar Legendárium. V. Virágok városa. Szirének hazája. A művészet földjén. VI. Bujdosó könyv. Első kötet. VII. Bujdosó könyv. Második kötet. VIII. Megállt az óra. Álmok. IX. Küzdelmek. Emlékezések. X. Az ősi küldött. Első kötet. A csallóközi hattyú. XI. Az ősi küldött. Második kötet. A túlsó parton. XII. Az ősi küldött. Harmadik kötet. A fehér barát. XIII. Assisi Szent Ferenc kis virágai. (Fioretti di Sancto Francesco) XIV. Hankiss János: Tormay Cecile), amelyek közül az angolul, franciául, németül, olaszul, sőt lengyelül és finnül is megjelent ‘Bujdosó könyv’ vált világhírűvé.
A Bujdosó könyv első kötete 1920-ban a Pallas Rt., a második 1922-ben a Rózsavölgyi és Társa Kiadó gondozásában jelent meg: az első kötet 1918. október 18-tól 1919. március 20-ig, a második kötet 1919. március 21-től 1919. augusztus 1-ig követi a történéseket. Nem regényes napló, hanem kortörténeti krónika, amelyet ‘a forradalmak egy csendes, szelíd áldozatának’, édesanyjának ajánl: ‘Nem a forradalmak történetét, nem is a politikai események szemtanújának a naplóját akartam megírni. Szóljon az én könyvem arról, amiről nem fognak tudni a jövő történetírók, mert azt át kellett élni. Szóljon arról, amiről nem tudtak az idegenből behurcolt forradalmak.’ Éppen ezért e művét különösen is ajánljuk mindazoknak, akik múlt századunk e perdöntő időszakát valóságosan szeretnék végre megismerni.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info