Már nem kérdés, Madách falanszterét meg akarják-e valósítani, ugyanis amint egy kanadai konferencián nemrég elhangzott, Hollandiában őszre elkészülhet annak a hamburgernek a prototípusa, amelyben a húst állatok meggyilkolása nélkül, őssejtekből kitenyésztett izomszövet alkotja: igaz, a műizomből készült húspogácsa édeskés íze nem kínál kulináris élvezetet, ezért további kísérletek kellenek ehetőbbé tételéhez, mivel az emberiség húsigénye 2050-re a jelenleginél hatvan százalékkal magasabb lesz, annak ellenére, hogy a legeltetésre alkalmas területek már most túlhasználtak, vagyis a Tragédia tizenkettedik színének százötven évvel ezelőtti vízióját úgy tűnik, beteljesíteni akarják, ezzel azt mutatva, hogy e civilizációnk valóban biztosan a pusztulás felé halad, hogy aztán átadja helyét mindannak, amit megsemmisítésre ítélt.
Klasszikusunk Tragédiája tizenkettedik színe ötlik azonnal eszünkbe a minderről a Heti Világgazdaság 2012. február 20-i és a Népszabadság másnapi számában közölt tudósítást olvasva, az a Huxleyt és Orwellt is meghazudtoló utópikus ‘szép új világ’, amelyben nincs Isten, nincs kvalitás, csak kvantitás, így biztosan a pusztulás felé halad, hogy aztán (és ez az egyetlen reményünk!) átadja helyét mindannak, amit megsemmisítésre ítélt: a falanszter ‘tudós’-a egyenesen azon kísérletezik, miként lehetne ‘organizmus’-t, életet előállítani laboratóriumi lombikban, vagyis a természetes ökológiai forrásokat miként lehetne mesterségesekkel felváltani:
Midőn az ember földén megjelent,
Jól beruházott éléskamra volt az:
Csak a kezét kellett kinyújtani,
Hogy készen szedjen mindent, a mi kell.
Költött tehát meggondolatlanul,
Mint a sajtféreg, s édes mámorában
Ráért regényes hypothesisekben
Keresni ingert és költészetet.
De már nekünk, a legvégső falatnál,
Fukarkodnunk kell, általlátva rég,
Hogy elfogy a sajt és éhen veszünk el.
Ugyanezt mondja a mai tudósvilág: vázizomszövetet kell laboratóriumokban előállítani úgy, hogy íze húsra emlékeztessen, ezzel gyakorlatilag felváltva a hagyományos állattenyésztési ágazatot és húsipart: ‘az első burger alapanyaga ‘még kísérleti stádiumban’ van, de ‘őszre elszántuk magunkat arra, hogy néhány száz apró szövetdarabot hozunk létre, aztán húspogácsát készítünk belőle’, mondta Mark Post, a Maastrichti Egyetem Fiziológiai Tanszékének vezetője’, intézménye pedig erre a projektre ‘250 ezer eurós támogatást nyert el egy névtelen magánadományozótól”, majd hozzátette, hogy a tenyésztett állatok mennyiségét radikálisan csökkentendő, holland tudósok további kísérleteket folytatnak, hogy még nagyobbra növesszék a szöveteket s így a mesterséges alapanyagból ősszel vérrel és zsírral végre kisüssék a világ első mesterséges hamburgerét, megígérve, hogy ízvilága ‘tökéletes élmény’-t fog nyújtani, jelezve, hogy kutatói a múlt hétvégén már mintegy két centiméter hosszú, egy centiméter széles és körülbelül egy milliméter vastag, leginkább a tintahaléhoz hasonló izomszövetet mutattak be.
Persze messze nem ők mindennek pionírjai, hiszen se szeri, se száma az eddigi hasonló kísérletek alkalmazásának, így aki reggelire ‘kakaóitalt’ iszik, a laboratórium ízeivel ismerkedik, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki áruházi citromlevet tesz teájába, a penészgomba ‘váladékát’ kapja, a Danone Actimel ‘szuperegészséges’ joghurtital egyszerre két bizonyítottan rákkeltő édesítőszert, aszpartamot és K-aceszulfámot (E 950) tartalmaz, továbbá az eperaromát a németországi Holzmindenben székelő aromagyár állítja elő ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány, természetesen titkosított adalék keveréséből, egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát, az Athlon nevű cég madártollból péksüteményt, a General Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát, a Procter & Gamble nevű amerikai vállalat a gyapotszál rostjaiból kenyeret süt, végül az ízek e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grapefruit, az acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a mogyoróíz illúziójáért felel.
Csak egyről feledkeznek meg a falansztert megvalósítani nem tudók, de akarók, arról, hogy kísérletezzenek bármennyire, életet nem adhatnak, mert az a Teremtő privilégiuma, így a madáchi ‘tudós’ hiába hirdeti, hogy ‘egy szikra kell csak’ az organizmus, az élet lombikban történő előálításához, ha azt nincs honnan vennie, hogy ‘csak egy lépés az, ami hátra van’, ha, Ádámmal szólva, ‘ezt ki nem tevé, az nem tett semmit, nem tud semmit’, ezzel azt mutatva, hogy e civilizációnk valóban biztosan a pusztulás felé halad, hogy aztán átadja helyét mindannak, amit megsemmisítésre ítélt.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info