Amíg az önmagát kereszténynek tartó világ rendre összekeveri az etnikai és etikai hovatartozást, a származást a vallással, addig valamennyi rabbijuk egyértelműen hirdeti, hogy a más vallásra tért zsidó zsidó marad élete végéig, elismerve ezzel, hogy a vér szavát soha senki nem írhatja át.
Ismételjük, nem egyesek állítják ezt, hanem úgyszólván valamennyien: elég legyen a régiek közül Cahn Michel fuldai főrabbit idéznünk: szerinte „aki zsidónak született, az sohasem változtathatja meg lelkületét: hiába vesz fel más vallást, akkor is kötelességszerűen zsidó marad”, továbbá a maiak közül Köves Slomó budapesti rabbit, aki fehéren-feketén megvallja, hogy a más vallásra térés tilos, „amit az embernek akkor sem szabad megtennie, ha ezzel az életét kockáztatja: a más vallásra tért zsidó zsidó marad élete végéig, akkor is, ha már nem tartja a törvényeket”.
Persze tudták ezt azok is, akik soraikból megkeresztelkedve kerültek trójai falovakként közénk, akik titokban továbbra is megülték ünnepeiket, gyakorolták szertartásaikat, és ami mindennél fontosabb, megőrizték bennünket „bálványimádóknak”, „eretnekek”-nek tartó lelkületüket, így például a tizennegyedik századi Spanyolországban, amikor válaszút elé kerültek, hogy vagy fölveszik a keresztséget, vagy elhagyják az országot, döntő többségük az előbbit választotta, azzal, hogy magában fogadalmat kötött: minden nekünk tett fogadás, eskü eleve érvénytelen.
Mellesleg e fogadalmat ünnepnapként ülik meg azóta is, ez az évenkénti jom kippur, a vezeklés napja, amikor is zsinagógáikban felállnak és egy rövid imát mondanak el háromszor, a Kol Nidré-t, amelyben megígérik a „Mindenható”-nak, hogy minden eskü, melyet a következő tizenkét hónap alatt tesznek másoknak, érvénytelen: csakhogy amikor 1478-ban felfedezték Spanyolországban, hogy hamisan esküsznek, azonnal bíróság elé kerültek, így elsöprő többségben belőlük kerültek ki a mindmáig az emberiség szégyenfoltjának tekintett inkvizíció áldozatai.
Ma ezzel szemben az önmagát kereszténynek tartó világ rendre összekeveri az etnikai és etikai hovatartozást, a származást a vallással, nem tudván vagy nem is akarván tudni, hogy a más vallásra tért zsidó zsidó marad élete végéig, elismerve ezzel, hogy a vér szavát soha senki nem írhatja át.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info