Ezúttal a megszokott többes szám első személyről egyes szám első személyre váltva, intranzigens írástudóként felelve sokak iménti kérdésére, javíthatatlanul az eladhatatlannak, megvesztegethetetlennek, ezért örökösen összeférhetetlennek kikiáltott, kisajátíthatatlanságáért kirekesztett Szabó Dezső jut megint eszembe, aki mindvégig távol tartotta magát a pártpolitikától, tudva, hogy mennyire megmérgezi közéletünket, amiért is az ab ovo liliputi lateinereknek ad zöld jelzést.
Hiába próbálták már sümegi tanárságakor beszervezni a szabadkőművességbe, nemet mondott, tudván, nem hajlandó semmilyen közösségi cégérre hivatkozó egoista izmus szekértolója lenni, miként az 1919-es összeomlás után sem lett a keresztény (szerinte pedig, mert sunyi, büdös és lop, görény-) kurzus marionettfigurája, majd Rassay Károly Nemzeti Demokrata Pártja országgyűlési képviselőjelöltje, hiszen, amint már 1914-ben leszögezte, „összeférhetetlennek neveznek, mert törpének látszanak, ha melléjük állok”.
Saját tábora általi állandó, legfájóbban meg nem értettségéből következő mellőzöttségére magyarázatul ugyanekkor így vallott: „Hősnek születtem s epikára. Hitvallónak, tisztának, szentnek. De mindennap mindennapi volt s emberek mérsékelt emberek. Összetörtem a nagy vonásokat, karikatúrákba tréfáltam erőmet, hogy megbocsássák a különbségem, hogy ne nevessék, hogy tragédia vagyok. Hányszor vágtam hasra magam a sárban, csak hogy pajtásnak örvendhessenek, csakhogy ne sértse őket egyedüliségem.”
Manapság ugyanezt tapasztalom, vagyis hogy hiába állnak önjelölt politikusvezérek legszentebb szimbólumaink alá, pártfórumokon vagy népfőiskolákon hirdetve, hogy ők egy jobbik Magyarország építői, ha nem becsülik évtizedek óta elhallgatott múltunkból eredő tudásunk maradék mai képviselőit, tevékenységükért nemhogy erkölcsileg-anyagilag nem támogatva, hanem egyenesen félreállítva őket, csodálkozva, miért tartózkodnak a pártpolitikától?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info