Vannak mitologikus mélységű szavak, melyek etikai mivoltunkról és világnézeti irányultságunkról alighanem a ma oly divatos „füves könyv”-ek önvallomásos szentenciáinál is velősebben vallanak: közülük a két legismertebb az összetartás és a kitartás.
Maradjunk csak az utóbbinál, amely korántsem csupán múlt századunk legradikálisabb magyar nemzeti mozgalmának volt köszöntőszava, hanem lelki akaratunk lényegének legtömörebb, a hősiesség halhatatlanságának szinonimájaként való kifejezése ma is, amiért már gróf Széchenyi István ebben jelölte meg hivatásunk igazi értelmét, földi létünk „sine qua non”-ját, ami nélkül való létezhetetlenségét, felismerve, hogy nélküle nincs közösségi egymásrautaltság, vagyis „összetartás”.
Azonban persze korántsem az a lényeg, hogy a történelemben ki, mikor és hányszor vette ajkára, hanem hogy minden egyéni és közösségi hőstett leszámolás a „carpe diem!, az „élj a mának” hangzatos ígéretével, hovatovább önmagunk legyőzése lehetőségeinek felismerése, ugyanakkor annak tudatosítása, hogy a mindennapjaink dagonyázásából kiragadó korformáló eszmék és eszmények terjesztésének akadályaival szembesülve – amint katolikus pap-értelmiségijeink közül Nyisztor Zoltán megvallotta 1942-ben – „nem szabad csodálkozni, ha az emberek a magasztos keresztény eszmék teljes megvalósítására elégtelenek, sőt talán éppen akkor kellene a kereszténység isteni mivoltában kételkedni, ha eszményeinek játszva lehetne eleget tenni, mert nagyon gyenge eszmény az, amit mindenki meg tud valósítani!”
Ugyanerre a következtetésre jutott a nyugati civilizációk haláláról értekező Oswald Spengler (1880-1936), vagyis a bölcsőtől a koporsóig való egyéni s közösségi kitartás morális bizonyosságáról, arról, hogy bátran kell a számunkra elrendelt utat végigjárni: feladatunk „reménység és menekülés nélkül kitartani az elveszett poszton, mint a római katona, kinek csontjait ott találták Pompeji kapuja előtt, aki meghalt, mert a Vezúv kitörésekor elfelejtették felváltani: ez az igazi nagyság”, csak az ilyen tud becsületesen meghalni.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info