Aki a székelység mentalitását a maga mélységében kívánja megérteni, méltán megvallhatja Gyulai Pállal, hogy „vitéz s furcsa nép”: ami az előbbit illeti, példa rá sajátos rendtartása, közismert szálfaegyenessége végeink védelmében, ami pedig az utóbbit, az anyaországi átlag magyarhoz képest való szókimondása, adott szóhoz való rendületlen ragaszkodása, annak tudatosítása, hogy ide húzta Isten a barázdáit, csak egymás között lelhet testvérekre, lelke csak itt köti össze a földet az éggel. – A tompói gondolatokat úgy is napi aktualitássá lehet tenni, hogy a Hunhír.info munkatársainak felmérése és más kutatóintézetek elemzése alapján a határon túli magyarokra is vonatkozó új választási törvény székelyföldi nyertese, a nemzeti radikális Vona Gábor, a Jobbik elnöke lehet. Ez mind a székely népléleknek és igazságkeresésnek tudható be, hiszen a párt nem tudott annyi anyagi támogatást nyújtani elszakított véreinknek, mint a Fidesz. Az pedig, hogy a szocionok meg az egy tőről metszettek nem kellenek nekik, cseppet sem meglepő a fentiek függvényében.
Rendtartása, szálfaegyenessége titka alighanem az, hogy tudja, teher alatt nő a pálma, továbbá, hogy az egymásért élés, a Szabó Dezső-i „minden magyar felelős minden magyarért” gondolat nemcsak nemzeti ünnepeken megmutatkozó rituálé számára, hanem hit a harcban, remény a bajban: ha bármelyikük háza leég, barma odavész, a másik önzetlenül segít, mert tudja, hogy egyrészt ő is járhat így és akkor mit jelent, ha a másik megmenti, másrészt, hogy pontosan ezáltal tesz tanúbizonyságot arról, mennyire hisz valójában a szeretet közösségkovácsoló erejében, levetkezve egyszer s mindenkorra az anyaországot oly megkísértő „ha az én lovam megdöglött, a szomszédé is dögöljön meg!” szemléletet, tudva, hogy – Szent Ágoston szavaival – lába a földön, de a lelke az égben jár, már röpke életében összekötve a földet az éggel.
Vallásosságának egyszerre transzcendens és immanens mivolta is ebből ered: Teremtőjének követése, szentjeinek tisztelete korántsem a szagos misék, litániák, körmenetek mégoly andalító áhítata, hanem – Veres Péter találó szavával – inkább tarisznyahitűsége, a természet szépségére való ösztönös rácsodálkozásából fakadó mindennapi kemény helytállása, munkabírása által tükrözi természetfölöttihez tartozását, hasonlóan őseink pálos lelkületéhez, tudva – Bangha Béla jezsuita elégszer nem idézhető vallomásával –, hogy „nem az az igazi katolikus, aki sok apróságot tud hanem aki a hit, a kegyelmi élet s az evangéliumi erkölcs útján járva, jellemes viselkedésével mindenkinek javára s épülésére szolgál, aki teljesíti Isten iránti kötelességét, de nem marad el az emberi, családi, hivatali és hazafias kötelességek terén sem”.
Ezért ismeretlen számára (gondoljunk csak Kriza János és Benedek Elek meséire, Orbán Balázs útleírásaira, Tamási Áron, Wass Albert, Gyallay Domokos, Nyirő József elbeszéléseire, regényeire!) az elárult barátság, a hitvesi hűtlenség, a szingli életmód, mert tudja Szabó Dezső „Csodálatos élet” című meseregényének (manapság azért már persze földjükön is egyre ritkulóbb) hősével, Szabó Pistával, hogy ide húzta Isten a barázdáit, csak egymás között lelhet testvérekre, lelke csak itt köti össze a földet az éggel.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info