Hivatalos irodalompolitikánk közhelye, hogy költőink-íróink java baloldali, a többi eltévelyedett jobboldali volt, így köztudatunkból különösen is rendre kimaradnak az utóbbiak közül azok, akik, mint Erdélyi József, leleplezték a törpe kisebbség alapfilozófiáját, ami nem más, mint „megingatni az értékelést a közönség lelkében, hogy bármikor tehetségtelennek bélyegezhessék a lángészt és lángésznek a tehetségtelen világcsalót”.
Németh László és Féja Géza mellett talán leginkább Erdélyi József (1896–1978) vallott erről reá jellemző kegyetlen kíméletlenséggel regényes önéletrajzi vallomásai második kötetében (Fegyvertelen, 1942): amikor például Gellért (Goldmann) Oszkárral találkozott, megdöbbenve szembesült kijelentésével, hogy „a világon minden kiváló ember baloldali”, amire válaszul önmagát jobboldalinak tekintve megmagyarázta, miért: nem (1917-hez és 1919-hez hasonló) véres forradalmat, hanem békés fejlődést akar, nem kívánva „mindenáron megváltoztatni a fennálló társadalmi rendet”, hanem csak „törvényesen, a többség szellemi megnyerésével, máskor a „Nyugat” folyóirat baráti köre rendezvényén szállt szembe híveikkel, amikor is Nagy Endre vitavezető jelenlétében Kassák Lajos felesége szavalt férje „Világanyám” című kötetéből és mecénásai műveiből, azokat klasszikus remekekként magasztalva, válaszul megjegyezve, hogy mindenkori módszerük „megingatni az értékelést a közönség lelkében, hogy bármikor tehetségtelennek bélyegezhessék a lángészt és lángésznek a tehetségtelen világcsalót”.
Így lehetséges, hogy – a példánál maradva – amíg Kassák tananyag, addig Erdélyi nem.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info