Ma, amikor egyre több a terhelt, korcs és hülye, vagyis súlyos, örökletes testi-lelki fogyatékosságokkal születő és élő, nem árt emlékeztetnünk arra, hogy korántsem hitleri találmány művi meddővé tételük: az Amerikai Egyesült Államokban például már 1907-ben törvény született a degeneráltak és epilepsziások sterilizálásáról, művi meddővé tételéről, tudván Veres Péterrel, hogy egy nemzet mentális egészségének megőrzésére aligha van más lehetőség, mint ‘a terheltek és a bizonyíthatóan veszedelmes korcsok és hülyék magtalanítása’.
Az USA-ban mellesleg 1915-re huszonnyolc tagállam tiltotta meg kötelezően a fehérek és feketék házasságát s 1931-re huszonhét írta elő a súlyosan értelmi fogyatékosok sterilizálását – közéjük tartozóknak ítélve azokat a nőket, akik túlságosan gyakran váltogatják partnereiket! -, egészen az 1960-as évek végéig: a skizofréniát, a mániákus elmezavarban, epilepsziában, süketnémaságban és öröklött vakságban szenvedőket és a súlyos bűnöző hajlamúakat továbbá Dániában 1929-től, Norvégiában 1934-től, Svéd-, Finn- és Észtországban 1935-től kötelezően sterilizálták.
Ami Németországot illeti, ugyanezen célból földjén már 1905-ben Fajhigiéniai Társaság alakult, 1927-ben pedig Vilmos Császár Antropológiai, Humánörökléstani és Eugenikai Intézet, ráadásul a Reichstag szocialista képviselői maguk is fogadtak el törvényt a többszörösen visszaeső bűnözők sterilizálásáról. A nemzetiszocialista kormány – a Francis Galton és Johann Gregor Mendel által megállapított genetikai törvényeket tanulmányozva, ‘a magasabb rendű, jobb emberfajta kitermelésé’-re törekedve – tehát semmi újat nem tett, mint amit addig kontinens-szerte tettek, csak következetesebben: 1933-ban kilenc betegségcsoportra terjesztette ki a kötelező magtalanítást (született gyengeelméjűség, skizofrénia, mániákus depresszió, örökletes epilepszia, vitustánc, vakság, süketség, súlyos testi eltorzulások, akut alkoholizmus).
Nálunk ugyanezt főleg Méhely Lajos zoológus-fajbiológus sürgette, valamint orvosi szaktekintélyeink közül Szabó Zoltán (A fajegészség, fajvédelem és fajnemesítés örökléstana, 1939), aki szerint a cél a ‘terhelt örökletességű egyének szaporodásának’ megakadályozása, esetükben a ‘terméketlenítés’, vagyis a nemzőképesség ‘operatív kikapcsolása’, hogy ‘kizárólag azok az egyének szaporodhassanak tovább, amelyek a faj relatíve nemesebb, magasabb értékű öröklött tulajdonságait képviselik’, ezzel a nemzet magasabb szempontjából természetes korlátok közé szorítva egyes egyének jogait.
Korunkban – sajnálatosan hivatalos egyházi körök által is támogatottan – mindazokra, akik – látva civilizációnk rohamos mentális hanyatlását – továbbra is erre törekszenek, persze azonnal rányomják a rasszizmus Káin-bélyegét, így, ahogyan Konrad Lorenz már 1973-ban megállapította, ‘az emberiesség érzése, amelyet mindenki iránt éreznünk kell külön-külön, szemben áll az emberi faj érdekeivel általában: a szánalom, amit az aszociális elemek iránt érzünk, akiknek a visszamaradottsága talán a kisgyermekkorból datálódó visszafordíthatatlan károsodásból vagy örökletes fogyatékosságból ered, megakadályoz bennünket abban, hogy megvédjük a normális lényeket: egyébként már a felsőbbrendű vagy alsóbbrendű jelzőket sem használhatjuk az emberekről beszélve anélkül, hogy ne gyanúsítanának a gázkamrák melletti kiállással‘.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info