Hírportálunk olvasóinak nem kell különösebben bemutatnunk méltán legnagyobbjaink közé tartozó színművészünk özvegyét, B. Élthes Eszter asszonyt: amint rovatunkban már szóvá tettük, viszolyog az Árpád-házi zászlótól és a holocaustipar végtermékeit elutasítóktól, azonban honlapján a minap közzétett, ‘1956 – avagy meddig engedi a hatalom, hogy segítsenek neki?’ című irományával nemcsak akkori felkelőinket, hanem szeretett férje emlékét is meggyalázta.
Szerinte az 1950-es években hatalmon levők ‘nagy része – élükön Rákosival – tisztelte és becsülte a művészetet és a művészeket, személyesen ismerte őket, ‘törődött’ velük, ők pedig hittek a vezetőknek, elsősorban annak, hogy a fennen hangoztatott célok elérésében kölcsönösen támogatják egymást. Ennek volt köszönhető, hogy sok régi párttag, illetve pártszimpatizáns mellett új emberek, művészek is párttagok lettek, nem érdekből, hanem hitből.’
Azért ami a tiszteletet, becsülést, ‘törődés’-t illeti, talán nem ártott volna körüljárnia, miért maradt ki közülük mégis – hogy csak találomra néhány nevet említsünk – Wass Albert, Alföldi Géza, Nyirő József, Sinka István, Erdélyi József, illetve ami a színpadot illeti, Szeleczky Zita vagy Páger Antal, avagy ők erre netán szerinte is méltatlanoknak bizonyultak volna?
‘Egy katolikus soha nem helyeselheti a szocializmust, pláne nem a kommunizmust.’ – írja továbbá, majd – Molnár Tamás filozófusra hivatkozva – így folytatja: ‘Mégis, a katolicizmus bizonyos értelemben megérti a kommunista diktatúrát, mert az, ha hazug eszményekért is, de fenntartja a rendet, rendelkezik szilárd világnézettel, és ennek megfelelően nem tűri a szellemi és erkölcsi zűrzavart.’
Kádár akasztásait, félreállításait ismerve aligha kérdéses, mennyire volt a rendszer rendfenntartó, szellemi-erkölcsi zűrzavart nem tűrő, miként az sem, hogy e vallomása mennyire kísértetiesen emlékeztet bennünket Zoltai Gusztáv ( Zucker Gerzson) kijelentésére, miszerint 1956 után a rendszer igenis élhető lett, konszolidált állapotokat teremtett.
Még az a szerencse, hogy mindezt nem férje életében jelentette meg.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info