A már korábban rovatunkban ismertetett brüsszeli ‘műfajvédelmi szabványok’ értelmében átírják és megkurtítják klasszikusainkat, így Gárdonyi Gézát is, elvégre eszerint regénynek ‘csak a 116 és 367 oldal közötti terjedelmű szöveg nevezendő’: alighanem így lett az Egri csillagok korabeli sorozatkiadásainak közel hétszáz oldalából alig kétszáz.
A Presskontakt Bt. Petepite Kiadó Klasszikusok újramesélve című sorozatában, 2008-ban jelent meg és mindmáig kapható Nógrádi Gergely ‘újramesélésé’-ben legnagyobb regényeink egyike, azzal indokolva átírását, hogy ‘a fiatalok nagy többsége ritkán olvassa, és általában nem kedveli a klasszikus irodalmat’, viszont ‘a jó átírás megőrzi az eredeti mű meséjét, hangulatát, az író stílusát, és így mindenki számára élvezhetővé válik’.
Aki fellapozza újramesélt regényünket, persze nemcsak átírásokkal, hanem megkurtításokkal is találkozhat benne jócskán, így Dobó István török haderő láttán égbe szálló, alighanem feledhetetlen imájából csak a kiemeltek maradtak benne:
‘Istenem, látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi, elszánt népet. A Te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Óh, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el Uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg, ez a kis Magyarország.
Mária, Jézus anyja. Magyarország védő asszonya! A Te képedet hordozzuk zászlóinkon! A Te nevedet milliók ajka énekli magyarul! Könyörülj érettünk!
Szent István király! Nézz alá az égből! Nézd pusztuló országodat, veszendő nemzetedet! Nézd Egert, ahol még állnak a Te templomod falai, és ahol még a Te nyelveden, a Te vallásodon dicséri a nép a Mindenhatót. Mozdulj meg mennyei sátorodban, Szent István király; óh borulj az Isten lába elé! Isten, Isten! Legyen szíved a miénk!’
Igaz, a két világháború közötti könyvkiadásunkban is jelent meg átírtan számos régi kortörténeti regényünk (leginkább Jósika Miklóstól, Kemény Zsigmondtól, Vas Gerebentől), melyeknek nyelvezetük archaizmusa, szerkezetük összetettsége ezt talán jogosan megkívánta, de az, hogy közismert klasszikusaink ízes magyarságú regényeit átírják vagy megkurtítják, nem más, mint merénylet anyanyelvünk és irodalmunk ellen, a szövegolvasási- és értési képességek fejlesztését teljesen felszámoló, semmilyen didaktikai érvvel nem indokolható bolognai rendszer követelménye.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info