Ma, amikor a Móricz Zsigmond-i Tündérkertet is elborítja a fogyasztói életszemlélet, a globalizmus szennyáradata, nem árt emlékeznünk ottani nagyjaink közül a kortársai által Erdély Széchenyijének tekintett, 1876. szeptember 16-án Kolozsvárt elhunyt Mikó Imre grófra, aki, hasonlóan a Magyar Tudományos Akadémia alapítójához, nem vagyona gyarapodásával, hanem szerelmesen szeretett szülőföldje erkölcsi, szellemi és anyagi felemelkedéséhez nyújtott önzetlen támogatásaival vonult be történelmünkbe, aggódva a birtokainknak már akkor is honszerte folyó elkótyavetyélése miatt.
Volt földbirtokos, országgyűlési képviselő, közlekedési miniszter (alatta épült ki Erdély vasúthálózata), a Magyar Történelmi Társulat első elnöke, legbüszkébb azonban (az első székely nemzetgyűlés 1848-bani egybehívásán kívül) alighanem alapításaira és adományaira volt: oroszlánrészt vállalt az Erdélyi Múzeum Egyesület alapításában (1859), a kolozsvári egyetem létesítésében (1872) -amelynek első tanárai az ő kezébe tették le esküjüket -, hatvanezer pengős adományával pedig Sepsiszentgyörgyön nevét ma is őrző református kollégiumot alapított, továbbá saját költségén nyomtattatta ki Kriza János székely népgyűjtését, a Vadrózsák-at (1863), végül megírta Bod Péter életrajzíró és Benkő József botanikus pályáját.
Ahogyan a székelyek mondják, nyomós életet élt, a legbüszkébbek azonban mégis (kortársai által meglehetősen közönyösen kezelt) földvédő politikájáért lehetünk, amiért Irányeszmék című könyvében (1861) így óvott földbirtokaink elkótyavetyélésétől: Midőn egy vagy más vagyonos úr birtokait eladja, úgy jő nekem, mintha a magyar haza földabroszából egy-egy szép darabot vágna le, mintha koronánkból még annyi drága követ venne ki és dobná el: úgy érzem, mintha a forrón szeretett hazának ugyanannyi vérerét nyitná fel. A birtokeladás honszerte szüntelenül foly s a vásárlók háromnegyede magyar kézből ki s nem azokba viszi a magyar földet.
Azok közé tartozott, akik még valóban megfogadták Kölcsey epigrammájának intelmét:
Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info