A maastrichti műhúsiparról klasszikusunk Tragédiája tizenkettedik színe ötlik azonnal eszünkbe, az a Huxleyt és Orwellt is meghazudtoló „szép új világ”, amelyben nincs Isten, nincs kvalitás, csak kvantitás, de amely – és ez az egyetlen reményünk! – mindezért biztosan a pusztulás felé halad, hogy aztán átadja helyét mindannak, amit megsemmisítésre ítélt.
A madáchi falanszter „tudós”-a egyenesen azon kísérletezik, miként lehetne „organizmus”-t, azaz életet előállítani laboratóriumi lombikban: Ádám ösztönös kételkedik ebben, de végül mégiscsak sarokba szorítja:
Tudós:
Mit gúnyolódtok, nem látjátok-é,
Egy szikra kell csak, és életre jő?
Ádám:
De azt a szikrát, azt honnan veszed?
Tudós:
Csak egy lépés az, ami hátra van.
Ádám:
De ezt az egy lépést ki nem tevé:
Az nem tett semmit, nem tud semmit is.
Nem bizony, ezért kétséges, hogy Madách falansztere megvalósul.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info