„A pap Isten Igéjét hirdesse, és ne politizáljon! – halljuk, ha Isten szolgái közül valamelyikük csak egy kicsit is határozottabban áll ki nemzetünk erkölcsi, szellemi értékei mellett, pedig, mivel az ember – ahogyan már Arisztotelész is hangsúlyozza – „zoon politikon”, „közösségi lény”, társulási ösztönénél fogva kénytelen a nemzeti közösséghez viszonyulni, azaz a szó legteljesebb értelmében politizálni.
Ezt tette – Wolff Károly találó szavával – az „ország püspöke”, Prohászka Ottokár (1858-1927) is, akinek – amint kortársai közül Túri Béla (1875-1936) kanonok, országgyűlési képviselő felismerte (Prohászka Ottokár politikája. Brisits Frigyes: Prohászka. Tanulmányok, 1928) – „igenis volt politikája”, éspedig „a legjavából: politika, mely nem pártemberek és érdekek nívójára, ízlésére volt szabva, de amely mint az égbolt ráhajolt és betakarta az egész magyar földet és világot. És ez a politika olyan is volt, mint az égbolt a földdel szemben. Az égbolton csillagok ragyognak, a földön sárban járunk. Az égbolt a horizonton beleolvad a határtalanságba, a földön – kivált a magyar glóbuszon – mindent arasszal mérhetünk. És mégsem szakad el Prohászka Ottokár politikája a földtől, aminthogy az ő világszemléletében a föld és ég mindig is egybetartoztak, mindkettőt az Isten lakásának nézte. Földi lakásából se engedte tehát száműzetni az Istent: ez Prohászka politikájának alapgondolata.”
Prohászka politikája célját három pontban foglalta össze 1918-ban: „Az első, hogy meg akarjuk akadályozni a keresztény társadalom letörését, a második, hogy meg akarjuk akadályozni Magyarország elzsidósodását, a harmadik, hogy rá akarjuk segíteni a jóakaratú és nemzeti érzésű zsidóságot a nemzeti keresztény társadalomban való összeforrásra.” Ezt a programot nem antiszemitizmusnak, hanem mindvégig következetesen hungarizmusnak nevezte: „A falvak népét földhöz kell juttatni. A magyarság ősi erejével ragaszkodik a földhöz, s ha megveti rajta lábát, semmiféle veszedelem nem fogja kimozdítani. A hungarizmusnak is a földben van a gyökere.”
Így kötötte össze elméjében az eget a földdel, a természetfelettit a természetessel, az egyetemest a magyarral, ezért méltán lehet példaképünk.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info