Tizenkét éve, 1999. július 12-én hunyt el Érden Szeleczky Zita, akit színpadi szerepléseiért, versmondásaiért, magyarsága melletti következetes kiállásaiért méltán tekinthetünk a Nemzet Színészkirálynőjének.
Szerte a világhálón kimerítően olvashatunk életpályájáról, azonban magyarságához való következetes kiállásáról alig, vagyis arról, hogy a nemzet egészének lelkiismerete szólalt meg benne, amikor 1944 novemberében elmondta Petőfi Sándor versét:
Föl a szent háborúra
Itt a próba, az utósó
Nagy próba:
Jön az orosz, jön az orosz,
Itt is van már valóba’.
Eljött tehát az utósó
Itélet,
De én attól sem magamért,
Sem hazámért nem félek.
Miért félnék az itélet
Napjátul?
Féljenek ők, kik viselik
Magokat oly galádul,
Kik rátörtek az ártatlan
Magyarra,
Most veri meg az úristen
Mindenható haragja!
Föl, hazámnak valamennyi
Lakója,
Ideje, hogy tartozását
Minden ember lerója;
Ki a házból, ki a síkra,
Emberek,
Most az egész Magyarország
Legyen egy nagy hadsereg!
Ki is megyünk, szó sincs róla,
Mindnyájan,
Meghalni vagy győzedelmet
Nyerni a szent csatában.
Szent a csata, nem harcolunk
Királyért:
Király ellen szabadságunk,
Istenünk és hazánkért!
Átkos király, érezted hát
Vesztedet,
Az ördögnek, hogy megmentsen,
Eladtad a lelkedet.
De hiába volt a vásár,
Elhiheted:
Kit az isten elhagyott, azt
Az ördög nem menti meg.
Sok az orosz, nagy a száma,
Mi haszna?
Több lesz ott a magyar; talán
Száz is jut egy oroszra.
És ha volnánk kevesebben,
Mint azok:
Hála isten, minket hí úgy
A világ, hogy magyarok!
Ne féljetek, gyermekink, ne
Féljetek,
Nem szúr által dárdájával
A vad kozák titeket;
Feleségink, kedvesink, ne
Sírjatok,
Idegenek ölelése
Nem tesz csúfot rajtatok.
S ti apáink, anyáink, szent
Halottak,
Sírotokon ellenség ne
Tapodjon, nem tapodhat;
Inkább vesszen ki nemzetünk
Egy szálig,
S dagadjon föl kifolyt vérünk
Árja az ég boltjáig!
Minden, a mi szent előttünk,
Kockán van,
Ha a világ támad is meg,
Győznünk kell e csatákban;
Ha miljomnak el kell veszni,
Veszszen el!
Ki fogna most fukarkodni
Életével, vérivel?
És te isten, magyarok nagy
Istene,
Légy népeddel, hű népeddel,
Jó népeddel, légy vele!
Tedd hatalmad fiaidnak
Lelkére,
Világdöntő haragodat
Fegyvereink élére!
A vers elmondásáért saját vallomása szerint egész életével fizetett: 1945-ben elhagyni kényszerült országunkat, 1948-ban pedig népellenes cselekedetnek nyilvánították tettét, azonban sohasem tört meg, ellenkezőleg, emigrációjában minden magyar ügy legáldozatkészebb támogatójának számított, így 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat, fellépéséért spanyol színészek kilincseltek nála, felvételeiből kilenc hanglemezt adott ki, legszeretettebb kortárs költője-írója Wass Albert maradt, mindvégig megvallva, legnagyobb boldogsága, hogy a világ legszebb nyelve az övé.
Hevesi Sándor szerint a nemzet színpadán a nemzet nagy sorskérdéseit kell felvetni. Ezt színésznőink közül leghatározottabban Ő tette, ezért a Nemzet Színészkirálynője.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info