1983. április 15-én hunyt el Budapesten Illyés Gyula, népi íróink-költőink ikonja, aki milliók számára vált az Aczél-Appel György vezérelte gondolatrendőrség elleni passzív ellenállás szimbólumemberévé, noha irodalmi kapcsolatai, évtizedeken át magasztalt, de alig olvasott művei, kiváltképpen naplójegyzetei korántsem erről győzik meg olvasóit, ugyanakkor tény, hogy 1937-ben írt, évtizedeken át köteteiből kiollózott négysoros versében (A nagy kérdés) mégis fején találta a szöget.
A Szépirodalmi Könyvkiadónál 1993-ban megjelent „összegyűjtött versei”-ben már szerepel:
– Pusztul a nép – kezdtem. Hangom elakadt. – A magyarság…
– Mit? Magyarok? – hangzott. – Csönd, te zsidógyűlölő!
– Pusztul a nép… – Hallgass! Ne beszélj itt másról! A kérdés
Egy volt és leszen is: antiszemita vagy-é?
Illyés kérdésével tényleg a lényegre tapintott rá: végső soron nekik mindenki, aki nem tartozik közéjük, antiszemita.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info