Példa arra, mennyire igaz Bernard Shaw kijelentése, miszerint „ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna”, a Krisztus születése előtt 43. március 20-án született Publius Ovidius Naso egyik versének fordítása „Az elsodort falu” írójától, Szabó Dezsőtől.
Íme a vers eredetiben:
Donec eris felix, multos numerabis amicos,
Tempora si fuerint nubila, solus eris.
Klasszikus írónk, amint önéletrajzi vallomásaiban (Életeim) olvassuk, ötödikes kolozsvári református kollégistaként így „fordította disztichonná”:
Míg mosolyog sorsod, mily könnyű találni barátot!
Hogyha eged beborul, jaj, de magadra maradsz.
Nem csoda hát, hogy George Bernard Shaw kijelentette:
„Miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna, egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Ifj. Tompó László – Hunhír.info