Tormay Cécile Bujdosó könyvében olvasható alábbi, kilencvenkét évvel ezelőtti, 1919. február 9-i feljegyzése páratlan adalékokkal szolgál a történelmi Magyarország összeomlásának megértéséhez. (A képen Tormay Cécile)
Nem lehet elégszer kezünkbe vennünk kötetét, amely örök mementója történelmünk legtragikusabb időszakának, ugyanakkor nemcsak a borzalmak, az országunkat elárulók és eladók, hanem a hőstettek, a nemzetünket felemelők és megtartók krónikája is. Az alábbi feljegyzésből például kiderül, hogy papjaink őrt álltak Istenért és hazáért, így a benne szereplő háromszéki gróf zabolai Mikes János (1876-1945) szombathelyi megyéspüspököt 1919. február 27-én a Károlyi-kormány a celldömölki bencés apátságba száműzte, a patkánylázadás kitörésekor pedig a budapesti Gyűjtőfogházba zárták, és csak 1919. augusztus 20-án tért vissza híveihez – aztán 1945. március 28-án a vasi Répceszentgyörgyön a vörös hordák rémtetteit meglátva holtan esett össze –, nagyjókai Bangha Béla (1880-1940) jezsuita atyának pedig – akit honlapunkon külön méltattunk (Bangha Bélára, a magyar keresztény sajtóapostolra, a liberalizmus lefegyverzőjére emlékezünk) – mindvégig bujdosnia kellett.
(A képen Mikes János) „Folyik a hajsza a papság és az értelmiség ellen.”
»A kormány azzal az ürüggyel, hogy Mikes a szombathelyi püspökség vagyonát ellenforradalmi célokra pocsékolja, suttyomban vizsgálatot indított ellene. Közöltem vele, amit megtudtam, kértem, ne mozduljon el egyházmegyéjéből, mert Budapesten esetleg elfogják.
– Ne aggódjék miattam, nem hagyom én magamat elfogatni.
Elszánt volt és nyugodt.
Egy hazafias szerzetes, Bangha Béla jezsuita atya ellen is új életre kapott ekkor a destrukció gyűlölete, mely őt már az októberi forradalom idején halálra ítélte. Mindig emlékezni
fogok első találkozásunkra. Nemrégen történt, egy fontos küldetésben mentem hozzá. Lucskos, szürke januári nap volt. Esteledett és Bangha az Apostol Nyomda épületében, fenn,
harmademeleti kis szobájában fogadott. Az alacsony mennyezet alatt, hosszú, fekete reverendájában feltűnően magasnak és soványnak látszott. Ezüsttel kevert sötét haja
alatt okos és erős volt a homloka, rövidre szabott aszkéta arcából tiszta, éles szeme fürkészően nézett rám.
(A képen Bangha Béla)
Az országrombolók táborában kevés embert gyűlölnek jobban, mint őt: a keresztény magyar sajtó megteremtésén nála céltudatosabban és szívósabban nem dolgozott senki sem. A
sajtó, mely valamikor Magyarországon Kossuth Lajos és Deák Ferenc nemes szellemének hordozója volt, az utolsó harminc év alatt jóformán teljesen az idegen faj destruktív kezébe került. Bangha látta ennek a faji monopóliumnak rettentő veszélyeit. Vagy egy évtized előtt felhívta rá a dúsgazdag magyar főpapság és főnemesség figyelmét, és javasolta, hogy vagyonuk tíz százalékát áldozzák fel a keresztény magyar sajtó megteremtésére. Ha akkor meghallgatták volna, Károlyi tábora a sajtója útján félrevezetett tömegeket sohase tudta volna az ország érdekei és a nemzeti eszme ellen forradalmasítani.
Bangha nem tartozik azok közé, akik hamar elcsüggednek. Lángoló szóval, konok erővel fordult a meg nem értőktől a nagyközönséghez és közadakozásból milliókat gyűjtött össze
eszméje megvalósítására. Ekkor derült ki, hogy mennyire gúzsba vagyunk kötve. Hiába áll készen a nagy keresztény sajtóalap, a titkos sajtómonopólium már egy esztendeje akadályozza, hogy a hatalmas töke csak egyetlen nemzeti irányú lapot is megindíthasson. És most már ezzel se elégszik meg. Kiadta a jelszót: „El kell kobozni a tőkét, ártalmatlanná
kell tenni a csuhást”…
Azt mondják, Bangha tegnap óta eltűnt. Folyik a hajsza a papság és az értelmiség ellen. A szociáldemokrácia lázas gyűlölettel bomlasztja mindazt, amit magyar nemzedékek építettek. Miután az egyetem új kormánybiztosa, a szabadkőműves Jászi Oszkár elcsapta a dékánt, a rektorokat és az autonómiájától megfosztott egyetemre rákényszeríti saját faja szellemét, Kunfi [(Kunstätter) Zsigmond] ugyanezt teszi a közép- és népiskolákban: a vallásoktatást eltörli, a hazaszeretetet száműzi az iskolákból, a nemzet himnuszát tilos tanítani. Történetünk iskolai könyveiből pedig a kommunista érzelmű Lukács György és Balázs Béla, a közoktatásügyi miniszter útmutatása mellett, kitörli mindazt, amire múltjában a magyar nemzet eddig büszke volt. És míg ők ezt cselekszik, Városi, Budapest szabadkőműves közoktatásügyi tanácsnoka körlevelet intéz az iskolák oktató személyzetéhez: „aki az új idők szellemébe nem tud, vagy nem akar beleilleszkedni, annak le kell vonni a következtetést és félre kell állnia”.«
Ifj. Tompó László – Hunhír.info