Szóalkotásunk megismertetésének befejeztével sorozatunk talán leglényegesebb részéhez érkeztünk, a szükséges és szükségtelen idegen szavak bemutatásához.
A hibás összetételű melléknevek közül
a -lag, -leg
módhatározó rag egyes nyelvjárásainkban régóta közkedvelt, de inkább csak az -ó, -ő képzős igenevekhez illesztve, ám Kazinczy óta azonban többnyire csak a német -lich végű szavakat utánozzák vele.
Helyes:
látszólag, vélhetőleg, hozzávetőleg, mellesleg
Helytelen:
lényegileg: lényegében, lényegére/mivoltára nézve, valójában
elvileg különbözik: elvben, merőben, mivoltára nézve
gyárilag készített: gyári készítésű
határozatilag állást foglalt: határozatban, határozattal, határozat formájában
pillanatnyilag: e pillanatban, most, egyelőre
ettől kezdődőleg: ettől fogva, innen kezdve
Felesleges továbbképzései:
aránylagosan: aránylag, arányosan
ténylegesen: tényleg, valóban, csakugyan
SZÜKSÉGES ÉS SZÜKSÉGTELEN IDEGEN SZAVAK
Bolgár-török, szláv, latin és német jövevényszavaink a magyarság nyelvkincsébe beleilleszkedtek, ezek ellen fölösleges küzdeni, mint tették Kazinczy egyes kortársai (a „puristá”-k), akik például az iskola szót a „tanodá”-val, „képezdé”-vel, „növeldé”-vel, vagy az oxigént az „éleny”-nyel kívánták kiszorítani. Anyanyelvápoló törekvésünk célja nem ezen, hanem a magyar szókészletbe bele nem illeszkedő idegen alakú és hangzású kifejezések mellőzése.
Akkor járunk el tehát helyesen, ha különbséget teszünk szükséges és szükségtelen idegen szó között. Vannak tudományos életünkben meghonosodott szükséges idegen szavak (bacilus, bakteriológia, elektród, disztichon, komikum, naturalizmus) – persze még így is vannak közöttük magyarul kifejezhetők (filozófia: bölcselet, teológia: hittudomány, hisztológia: szövettan, patológia: élettan) – ám a köznapi beszédben, az írott és elektronikus sajtóban mégis a jó magyar kifejezéseket háttérbe szorító, a fogalmi árnyalatokat elmosó, ezáltal a szabatosság ellen vétő, sőt idegen észjárásra valló szavak a leggyakoribbak (abszurd, asszimilál, exponál, fantasztikus, immorális, intenció, kommentár, konszolidáció, offenzíva, optimizmus, prevenció, rekonstruál, reprezentáns, szenzációs, szubvencionál, tendenciózus stb.).
Az utóbbiak használatának oka Tiszamarti Antal helyes meglátása szerint
1. az enyhítésre, szépítésre törekvés (eufémizmus)
2. az utánzó ösztön
3. a kényelmeskedés
4. a hiúság (tudálékosság)
5. a (valódi) tudás hiánya
6. az idegenimádat.
Közülük alighanem a legutóbbival magyarázható elterjedésük, hiszen „a csökevényes ítélőképességűek s a komoly műveltségben elmaradottak rajonganak mindenért, ami idegen, tehát az idegen szóért is. Benne valami előkelőbbet, magasabb rendűt, szebbet, kifejezőbbet, hangulatosabbat látnak, mint a magyarban. Ferde ízlés ez és az éretlenség jele.” Példa erre a „Magyar Nők Lapjá”-ban egy 1980-as években megjelent felmérés, melyből kiderül, hogy a kismamák közül az egyik arra a kérdésre, milyen keresztnevet ad majd gyermekének, azt felelte, hogy inkább idegent, mert „az szebb, mint a magyar”.
Mivel könyvkiadásunk jelenleg nem gondoskodik megfelelő nyelvművelő kézikönyvek megjelentetéséről, csak régebbieket ajánlunk, elsősorban Kosztolányi Dezső szerkesztésében „A Pesti Hírlap nyelvőré”-t (1928), Dengl Jánosét (Magyar nyelvhelyesség és magyar stílus, 1937), Pintér Jenőét (Magyar nyelvvédő könyv, 1938), Tiszamarti Antalét (Szeplőtelen magyarság, 1943) és nem utolsósorban Molnos Angéláét (Magyarító könyvecske, 2001).
A továbbiakban – a teljesség igénye nélkül – a leggyakoribb szükségtelen idegen szavakat közöljük helyes magyar megfelelőikkel.
A, Á
abcug: eláll
aberráció: elhajlás, megtévelyedés
abnormális: rendellenes
abortál: elvetél
abszolutizmus: önkényuralom
abszolút: teljes, önálló, tökéletes
absztinencia: önmegtartóztatás, önmérséklet
absztrakció: elvonás (művelete), elmélet/gondolat
absztrakt: elvont
abszurd: képtelen, hihetetlen
ad akta: félretesz, mellőz
adekvát: egyértelmű, találó
ad hoc: alkalmi, átmeneti
adjusztál: megigazít, átalakít
adminisztráció: igazgatás, ügyvitel
adu: ütőkártya
affektál: tetteti magát, kényeskedik
agilis: serény, fürge
agitál: izgat, mozgolódik
agónia: haláltusa
akceptál: elfogad, helyesel
akkreditál: elismer
aktuális: időszerű, friss
aktus: tett
akusztika: hangvisszaverés
akut: heveny, válságos, égető
alibi: kibúvó
alterego: hasonmás
amatőr: műkedvelő, nem hivatásos
ambíció: becsvágy, buzgalom
amnesztia: közkegyelem
analfabéta: írástudatlan
analízis: elemzés
analógia: hasonlóság
anarchia: fejetlenség, zűrzavar
anonim: névtelen
apartman: lakosztály
apátia: fásultság, érzéketlenség
archaikus: (ős)régi, ódon
argumentáció: bizonyítás, érvelés
asszimiláció: átalakulás, azonosulás, beolvadás
ateista: istentagadó, istentelen, hitetlen
atmoszféra: légkör
atrocitás: kegyetlenkedés, erőszakosság
attrakció: vonzóerő, látványosság, főszám
autentikus: hiteles, biztos
averzió: idegenkedés
axióma: sarkigazság, alapelv
ázsió: értéktöbblet
B
bagatell: csekélység, semmiség
banális: köznapi
bigott: vakbuzgó
bizarr: furcsa, különös
blama, blamázs: szégyen, felsülés, kudarc
blaszfémia: istenkáromlás
blindre: találomra, vaktában
bornírt: korlátolt
bóvli: silány, selejtes
brosúra: röpirat
bumliz: kószál
büdzsé: költségvetés
C
cakk und pakk: mindenestől
cech: számla
cella: zárka
cirka: körülbelül
cirkulál: kering
citál: idéz
cúg: huzat
D
datál: keltez, eredeztet
defenzív: védekező
defetizmus: csüggetegség
definiál: meghatároz
deformáció: eltorzítás
degenerálódás: elkorcsosodás, elfajzás
degradál: lefokoz, kisebbít
dehonesztál: becsmérel, gyaláz
dekadencia: hanyatlás, romlás
deklaráció: nyilatkozat
dekoráció: díszítés
delegáció: küldöttség
delikvens: tettes, bűnös, elítélt
destruál: bomlaszt, rombol, zülleszt
devalváció: értékcsökkenés
diabolikus: sátáni, ördögi, pokoli
dialógus: párbeszéd
differencia: különbség, ellentét
dilettáns¨kontár
diskurál: beszélget, társalog
distancia: távolság
diszkréció: tapintatosság
disszertáció: értekezés
disszonancia: hangzavar, egyenetlenség
dominál: uralkodik
dózis: adag
drukk/drukkolás: szorongás, félsz
dukál: illet (valakit), jár (valakinek)
duma: üres fecsegés
dupla: kettős, kétszeres
dzsem: gyümölcsíz, lekvár
E, É
ediktum: rendelet, parancs
efemer: rövid életű, múlékony
effektív: valóságos, tényleges
effektus: hatás, eredmény
egál: egyenlő, egyforma
égisz: pártfogás, védelem (égisze alatt: zászlaja, védelme alatt)
egoista: önző
egzisztál: él, létezik
eklatáns: csattanós
extázis: elragadtatás
elán: lendület, hév
elegáns: ízléses, előkelő
elementáris: elemi, hatalmas, ijesztő
elfuserál¨elront
eliminál: kiküszöböl
emancipáció:egyenjogúsítás
eminens: kitűnő, jeles
emóció¨érzelem
éra: időszak, korszak
erotika: érzékiség
esszencia: lényeg
etikett: udvariasság, illem
evakuálás: kiürítés
evidencia: bizonyosság
evolúció: fejlődés, kibontakozás (ez volt eredendő római értelme)
exkuzál: kiment (exkuzálja magát: kimenti magát, bocsánatot kér)
export: kivitel
expozé: előterjesztés
F
fabrikál: készít, gyárt
fád: bárgyú, fásult
fakszni: teketória
faktor: tényező
fakultás: (egyetemi/főiskolai) kar
fals, falzum: hamis, ál
fantasztikus: álomszép, mesés, hihetetlen
fátum:végzet (fatális: végzetes)
fázis: állapot
fazon: alak, minta, szabás
fecni: papírdarab(ka)
fenomén: jelenség (fenomenális: rendkívüli)
fer: becsületes, nyílt
fess: csinos, divatos
fiaskó: kudarc, felsülés
fifika: furfang
fikció: feltevés
finálé: befejezés, vég
financiális: anyagi, pénzügyi
fix: szilárd, végleges
flanc: cifrálkodás, nagyzás
flangál: ődöng, cselleng
flegma: közönyös
flört: udvarlás
frappáns: megkapó, találó
frázis: üres/elcsépelt szólam, szóvirág
frenetikus: tomboló, viharos
frivol: ledér, léha, sikamlós
frizura: hajviselet
frocliz: bosszant, mérgesít
fuccs: vége/oda van
fumigál: lenéz, megvet
fundamentális: alapvető
futball: labdarúgás
fúzió: egyesülés
Ifj. Tompó László – Hunhír.info