Sorozatunkat szóalkotásunk megismertetésével folytatjuk.
IGENÉVKÉPZÉS
Idegen (latin, francia, német) hatású igenévképző az -íroz:
zseníroz (geníroz): háborgat, feszélyez, akadályoz
Latin-német eredetű az -izál:
pasteurizál, pasztőrizál, pasztőröz: csírátlanít
standardizál: állandosít
polemizál: vitatkozik
Összetett névszókból való elvonás eredménye számos összetett ige:
gyorsír: gyorsírás
főszerkeszt: főszerkesztője
FŐNÉVKÉPZÉS IGÉBŐL
Az -ás, -és képző kifejezi
1. alapszó (ige) szerinti cselekvést (írás), történést (születés), létezést (alvás)
2. a cselekvés eredményét (írás=irat)
3. helyszínét (-szállás)
4. tárgyát (-hímzés)
5. jelzőként mértékét (egy harapás kenyér)
6. tulajdonságot (terméskő)
Kazinczy „nyelvújítás”-a és a huszadik század eleji, a „Nyugat” folyóirat szellemi holdudvara nyakló nélkül használta: az az elgondolásom, az a megérzésem az úgy gondolom, vélem, érzem, sejtem, az a gondolatom/ötletem támadt helyett.
Párja, az -at, -et
jelenti a cselekvés
1. tárgyát (falat)
2. helyét (torkolat)
3. magát a cselekvést (vizsgálat)
4. eszközt (gyorsvonat)
5. elvont tulajdonságot (szeretet)
6. mértéket (egy falat kenyér)
Helyes használata ennek megfelelően:
irányoz – irányzat
szabályoz – szabályzat
bútoroz – bútorzat
A -mány, -mény
folyományt, eredményt fejez ki (sütemény), ugyanakkor számos esetben alapszava névszó (eszmény), melyeket nyugodtan használhatunk.
A -vány, -vény
is többnyire az eredményt (indítvány), néha azonban a cselekvőt jelzi (jövevény).
Az -ány, -ény
meghonosodott: vágány, kötény, foszlány, silány, erény.
Az -ály, -ély
képzőtől (osztály, szegély, viszály) sokan tartózkodnak, így veszély helyett veszedelmet használnak.
Helyes:
ünnepély, szívélyes, szentély
Az -alom, -elem
többnyire a cselekvést, vagy annak eredményét, néha magát a cselekvőt jelenti:
oltalom, értelem, tilalom, érzelem, nyugalom
A -dalom, -delem
az -alom, -elem testvére:
birodalom, irodalom, győzelem, segedelem, veszedelem
névszóból képzett:
fejedelem, hosszadalom, uradalom
A -más, -més
Legtöbbször eredményt fejez ki:
áldomás, (szem)látomás, hallomás, tudomás
Régi magyar nyelvünkben még igen gyakran előfordult, Kazinczy óta azonban egyre inkább kiveszőben van (mint a hullomás (=lehullott, selejtes szilva)).
Ifj. Tompó László – Hunhír.info