„A zsidó szellemet szellemtelenségnek kell hívnom, mert tagadása az eszménynek, levigyorgása a fölségesnek.” Prohászka Ottokár e mondata jutott eszembe először, amikor elolvastam dr. Henry A. Murray harwardi pszichológus Hitler személyiségéről 1943-ban írott, nálunk a „Rubicon” című történelemhamisító magazinban 2005-ben ismertetett, és az azóta a Rubicon Hitler-antológiájában is hozzáférhető “elemzését”.
Elöljáróban néhány keresetlen szó a Rubicon magazinról. A nyomdailag elsőrangú, szellemiségét tekintve azonban sokszor még az ötvenes évek Révai József (Kahána Mózes) szintjét is alulmúlóan nemzetgyalázó és cionista, évente tízszer megjelenő magazint a Rubicon Kiadó és a Habsburg Történeti Intézet jelenteti meg. Szigorúan származásorientált szerkesztőségében még most is ott ül a háryjánoskodásban felülmúlhatatlan és a fasizmusfóbiából kigyógyíthatatlan Ormos Mária professzorasszony, vagy a médiamogulok „Trianon-szakértője”, Romsics Ignác.
És akkor most arról, hogy miként múlja alul magát a Révai-Kahána szinthez képest a jeles Rubicon. A 2005/10-2006/1. számban (76-82. old.) részletes összefoglaló jelent meg „Hitler pszichológiai profilja – Egy rendhagyó jellemrajz 1943-ból” címmel Bruhács Kinga – a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Modernkori Történeti Tanszékének tanársegéde, és holokauszt témájú PhD-védések és habilitációk bizottsági titkára – tollából. Megtudjuk belőle, hogy 2005. április 1-étől vált hozzáférhetővé a még 1943-ban a legsúlyosabb törvénytelenségeket elkövető, a kelet-európai antibolsevista front felszámolását legfőbb céljának tekintő OSS (Office of Strategic Services: az USA offenzív és defenzív szolgálata, a CIA elődje) megbízásából egy 277 oldalas kiadvány Hitler „pszichológiai profiljá”-ról olyan kiválóságok közreműködésével, mint a Harward pszichológiai klinikáját vezető dr. Henry A. Murray, a New School for Social Research irányítója, Dr. Ernst Kris és a New York-i Pszichoanalitikai Intézet főnöke, Dr. Bertram D. Lawin. A kötet – amelyhez egy 11 000 oldalas (!) idézetgyűjteményt is csatoltak „az amerikai hírszerzés által elérhető személyekkel készített interjúk anyagából” – célja az első betűtől az utolsóig tényleg nem más, mint „tagadása az eszménynek és levigyorgása a fölségesnek”: szerzői számára Hitler maga a Demiurgosz, a Sátán, a földre szállt démon, akinek igazi arca, köszönhetően „a professzionális náci propaganda” idealizálásának, rejtve maradt a tömegek előtt. (78. old.)
Dr. Henry A. Murray szerint például az egykori birodalmi vezér és kancellár a „végletek embere” volt: aki „morális és büntetőjogi értelemben” hol „beszámítható”-nak, hol „kóros elmeállapotú”-nak és „paranoiás”-nak ugyan nem, „csupán a skizofrénia határát súroló hisztériában” szenvedőnek, hol viszont egyenesen kóros személyiségnek bizonyult, akire egyszerre volt jellemző a nárcizmus, neurózis, hisztéria, paranoia, az „anya iránti imádaton és az apa iránti gyűlöleten” alapuló Ödipusz-komplexus, skizofrénia, szifilofóbia (nemi úton terjedő fertőzéstől való iszonyat), extrém mazochizmus, kóros zárkózottság, érzelem- és libidószegénység, intolerancia, önkritika-, humorérzék- és önirónia-hiány, depresszió és a művészi hajlam, karizmatikus képesség, aki végső soron „a világ leigázásával próbálta kompenzálni a főként a szadista apától elszenvedett gyermekkori sérelmeit, szégyellt jellemgyengeségeit” (78. old.), aki „rossz gyermekkora” miatt felnőttként „az egészséges örömszerzésen alapuló szexualitás”-t elutasította (79. old.), ennélfogva csak férfi példaképei (Caesar, Napóleon, Nagy Frigyes) voltak, noha időnként – állítólagos – rémálmaiban férfiak fojtogatták. Mint vérbeli freudista különösen elemében lehetett, amikor a csupán a „hazafias érzelmek morális gátakat nem ismerő kiaknázásá”-ban jeles „Rotschild-unokáról” – így nevezte Hitlert! – „kimutatta” (78. old.), hogy bizony a német nők bálványának szexualitása nagyon is „elferdült” volt, hiszen azon túl, hogy „nőies vonások” voltak járásában, kéztartásában, gondolkodásmódjában, „felértékelődött” nála „bizonyos erogén zónák (a szem, a száj és a végbél) jelentősége”, ezért a sztriptíztáncosok, a pornográf fotók és a korabeli szexfilmek iránti oldhatatlan érdeklődése, hipnotikus pillantása, édességimádata, megszállott vegetarianizmusa, mérgezéssel kapcsolatos túlzott félelme, kényszeres fogmosása, sőt, bőbeszédűsége is.
Végére hagytam a desszertet, előtte azonban figyelmeztetem gyengébb idegzetű és finomabb lelkű olvasóimat, hogy jobban teszik, ha az alábbi bekezdést átugorják:
„Vegetarianizmusa és absztinenciája […] azt bizonyítja, hogy Hitler az általa ürülékkel azonosított hús, valamint a vizelettel azonosított alkohol elutasításával próbálta meg leküzdeni a testnedvek iránti abnormális vonzódását” (80-81. old.), mi több, egy, a Führerrel „eltöltött éjszaka után nem sokkal öngyilkosságot elkövető” színésznőt, Rene Müller-t a földön térdepelve, ruhátlanul „arra kényszerítette, hogy egész este rugdossa őt”, miközben máskor az „intim együttlétek alatt” „passzívan viselkedett” vele. (81. old.)
Murray-t olvasva Prohászka mellett eszembe jutott továbbá Arthur Schopenhauer, aki szerint a zsidók a „hazugság nagymesterei”, amit én kiegészítek azzal, hogy éppen ezért a bűnátruházás bűvészei is: a saját magukra jellemző tulajdonságokat mindig másra ruházzák át, mint a tolvaj, aki arra haragszik, akit meglopott. Nem is tudják elképzelni, hogy van valaki, mint történetesen Hitler, akire nem jellemzők az ő tulajdonságaik! Megítélésem szerint ezért gyűlölik Őt annyira.
Tényleg szertenéz az ember, és egyszerűen nem leli honját a saját hazájában, hogy ilyen szellemi atomrombolás folyik, hogy egy magát „történelmi”-nek nevező magazin nem átall ilyesmiket reklámozni Arról, aki – most lehet huhogni! – igenis Krisztus tanítását ültette át a politikai gyakorlatba: írhat róla a Rubicon akármennyit, akiben csak egy csöppnyi igazságérzet leledzik, kezébe se veszi. Magam sem tudom, miért vettem kezembe és főleg miért idéztem belőle, megsértve ezzel talán nem is kevesek esztétikai érzését.
Egynek viszont kifejezetten örülök. A harwardi pszichológus-notabilitás krónikus elmezavarra valló „analízisét” ismertető pécsi tanársegédasszony felrótta neki, hogy „bedőlt a Hitler zsidó származásáról szőtt ostoba mendemondáknak” (82. old.), miként – teszem hozzá – sajnos sok mértékadó nemzeti értelmiségi is.
Ifj.Tompó László – HunHír.Hu