Hazánk héber megszállásának elfeledtetett regénye (9., befejező rész)

Amikor a magyar nemzet erkölcsétől idegen „népbíróság” Dövényit emberi méltóságától próbálta megfosztani, a judeokrácia korábban soha nem tapasztalt hatalomra jutott hazánkban.

A magyarság lelki-szellemi értékeit még a Rákosiénál is hatékonyabban pusztító Kádár-rendszer jóllehet vigyázott arra, ne minden vezető állás élére kerüljön zsidó, nehogy tömegméretű antiszemitizmus legyen, amely véget vet a bolsevista zsidóság uralmának, mégis a judeokraták nyomták rá bélyegüket a korra. Ennek részletezése külön tanulmányt igényelne, tekintettel azonban arra a mítoszra, amely szerint a kommunizmus üldözte a zsidóságot, Schreiber Sándornak, az Országos Rabbiképző Intézet néhai igazgatójának 1962. szeptember 15-én a „Képes Magyar Hírek”-ben közzétett nyilatkozatát idézzük: „Alig, hogy megtörték a szovjet csapatok az őrülten dühöngő fasizmus rendszerét, demokratikus államunk eltörölte a zsidóságot megalázó, megkülönböztető rendeleteket. Templomaink látogatottak Budapesten és vidéken. Az általános iskolák zsidó tanulói a fővárosban és a vidéken talmud-órákban nyernek hitoktatást.” Vezető zsidó körök hasonló nyilatkozatai igazolják, hogy a kommunizmus évtizedei alatt a judeokrácia korlátlanul uralkodhatott. Az 1980-as években azonban a judeokraták észrevették, hogy a kommunizmus – természetellenessége miatt – hamarosan összeomlik, nem jó álarc már, ezért úgy tettek, mintha ellenségei lennének: egyszerre hangos antikommunistáknak mutatkoztak. Ezért aki egyszer majd hamisítatlanul megírja az 1945 utáni magyar történelmet, nem feledheti el: az 1990-es évek Magyarországának irányítói nem rendszert, csak álarcot cseréltek.

Mindezt felismerve és a regényt olvasva ma az alábbi kérdések merülnek fel. E regény megírása óta megváltozott-e a judeokrácia nemzetünkkel szembeni magatartása? Élt-e magyar író, aki Dövényinél jobban ismerte a judeokráciát? Miként egyeztethető össze elítélése, regényének elhallgattatása az „eszmék szabad áramlásá”-val? Brandstein Juda vajon nem korunk judeokrata társadalommérnökeire emlékezteti-e mindazokat, akik életük értelmének a nemzeti kultúrák ápolását, a krisztusi erkölcsök követését tartják, és nem kérnek a fogyasztói társadalom „élvezeteiből”, a különböző vallások és politikai rendszerek keveredéséből? Noha nem a nagyregények virágkorát éljük, adhatunk-e ma a földkerekség magyarjainak kezébe ennél a regénynél lélekbemarkolóbb, fájdalmasan időszerűbb és igazabb könyvet?

Ifj. Tompó László – HunHír.Hu