Régi igazság: az nyeri meg a jövőt, aki az ifjúságot megnyeri. A jelek szerint a liberális világhódítók a magyar ifjúság erkölcsi-szellemi tönkretételével akarják saját gyermekeiknek megnyerni a jövőt a mi őseink földjén. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor még jobban ki fogják mutatni (ha ugyan még jobban lehet) foguk fehérét a liberális iskola sarlatánjai, és annyira elege lesz belőlük a most még elhomályosult szemű, de végsőkig el nem vakítható magyar tömegeknek, hogy szedhetik sátorfájukat, és végre oda kerülnek, ahová valók.
Magyar Bálint 2005-ben bejelentette, hogy megtiltják a buktatást az általános iskola második osztályában és megszüntetik az osztályozást. Szerinte nem csak a nemzeti és keresztény, hanem semminemű világnézetet nem lehet ráerőltetni a gyermekekre – ez lenne a „világnézeti semlegesség”. Majd eldöntik, akarnak-e egyáltalán bármiféle értékrendet követni. Hiába hangsúlyozzák a keresztény nevelők, hogy a „világnézeti semlegesség” fából vaskarika, hiszen ha valaki azt állítja, neki nincs világnézete, annak pontosan a nihilizmus a világnézete, mindez nem zavarja a szabaddemagógokat, akik azóta is váltig hangoztatják, hogy nemcsak világnézetre, de etikai normákra sem lehet a gyermekeket nevelni, mert ezzel megsértenénk „személyiségi jogaikat”.
Tény, hogy a „gyermek- és személyiségközpontú”-nak nevezett liberális felfogás igazi megfogalmazója Jean-Jacques Rousseau volt, aki mindezt már az „Émil, vagy a nevelésről” című regényében 1762-ben meghirdette, aki szerint a „Teremtő akaratából” mindenki jónak születik, ezért a gyermek ösztöneit, testi és anyagi kívánságait egyáltalán nem szabad korlátozni, mert az veszélyezteti egyéniségét. Hogy ez hova vezet ma, hazánkban eddig inkább csak hírből tudhattuk, hiszen – a Kádár-korszak minden nemzetellenessége ellenére – a hagyományos, úgynevezett „porosz” módszert, amely a szellemi megismerés pontosságára, rendszerességére és ezzel együtt a testi erőnlét fejlesztésére helyezte a hangsúlyt, a magyar iskolarendszer megőrizte, amit bizonyít, hogy fiataljaink bámulatosan megállták helyüket a külföldi iskolákban is. Az SzDSz-diktatúra megkívánta iskolatípus azonban egyre gátlástalanabbul akarja gyermekeink lelki, szellemi és testi egészségét aláásni, ami ellen az össznépi felháborodás még várat magára.
Az is tény, hogy mindez Izrael leghűbb gyarmatából jön, a szabadság állítólagos honából, ahol a diákok zöme analfabéta: a legegyszerűbb számtani műveletek elvégzésére is képtelen, a világtörténelmet, az európai nemzetek művelődéstörténetét elemi fokon sem ismeri. Bármily hihetetlen, tény, hogy az USA-ban egy átlagos matematika szakos egyetemi hallgató messze nem tud annyit, mint egy korántsem jeles osztályzatú magyar középiskolás. Ám korántsem csak a szellemi képességeikkel van baj. A legfrissebb felmérések szerint az amerikai fiatalságnak fokozatosan „eltűnik” az izomzata. A 6 és 16 év közötti amerikai fiatalok ötven százaléka nem volt képes teljesíteni a Kraus-Weber tesztek követelményeit, míg a hasonló korú európaiaknál ez az arányszám csak tíz százalék volt, amelynek oka a „gombnyomásos” életmód, a krónikus TV-függőség, amelyről Manfred Spitzer megállapítja: „Tudományos kutatások szerint a TV hatására a gyerekek kövérré, butává, erőszakossá válnak, és rossz lesz a tanulmányi eredményük. Egy átlagos amerikai diák 13 ezer órát tölt el az iskolában 12 év tanulás alatt, de 25 ezer órát a TV előtt, amelynek során 32 ezer gyilkosságot, 40 ezer gyilkossági kísérletet és 200 ezer erőszakos cselekményt lát.” (Deutsche Presse Agentur, 2005. szept. 30.)
Magyar Bálint, Hiller István és hívei fájlalják, hogy nálunk még nincs teljesen így, hogy vannak (elsősorban egyházi) általános- és középiskolák, amelyekben nem tananyag Imre Kertesz, Stephan Eörsi vagy Peter Esterhazy, annál inkább Szabó Dezső, Nyírő József vagy Wass Albert, és nem minden gimnázium mellékhelyisége szolgál a serdülő ifjúság „csillapíthatatlan” nemi vágyának kiélésére, hogy nem mindegyikük állítja elébük eszményképként Kovács Pistit és engedélyezi a lágy, nem lágy drogok, a kendermag és egyéb füvek szívását, osztályfőnöki óra címén a tanárnak a drogokat népszerűsítő előadást, vagy akár a tananyagot megkövetelő tanár diákok általi, egyre gyakoribb megveretését, végül a diákok és szülők közös akaratából való azonnali eltávolítását.
Nekik „sok” az, amit a porosz iskola hitünkből, művelődésünkből megőrzött, ezért törekszenek arra, hogy kiforgassanak múltunkból, ezért akarják, hogy testi és szellemi munkavégzésre teljesen képtelen, a szó szoros értelmében erkölcsileg és fizikailag használhatatlan ifjúságot bocsássanak ki intézményeikből. Céljuk, hogy előbb-utóbb minden iskola magáévá tegye a (természetesen zsidó) Rudolf Steiner megálmodta Waldorf-módszert, amely a lelki, szellemi és testi képességek teljes leépítésével korcs nemzedékeket bocsát ki. A „Waldorf-iskolában” (nálunk már 14 működik, a legnagyobb Solymáron) azt tesz a gyerkőc, amit akar: akkor is „érettségizhet”, ha tizennyolc éves koráig nem tanul meg írni, olvasni, számolni.
Minden jel arra mutat, hogy az SzDSz irányította kultusztárca egyetlen célja a holocaustkultusz ébren tartása. Legszívesebben eltörölné a történelem tantárgyat, hiszen mindaz, ami nem fér bele a holo-propagandába, elavult, hamis. A „holocaust” viszont nem: hadd higgye szegény magyar, hogy azért bűnös, mert eleik „gázkamrába” küldték a zsidókat! Odáig süllyedtünk, hogy egy mai tankönyv (a Domokos Zsuzsa szerkesztette „Társadalomismeret”) szerint a nemzetiszocializmus „közel hatvanmillió ember értelmetlen halálához” vezetett.
Régi igazság: az nyeri meg a jövőt, aki az ifjúságot megnyeri. A jelek szerint a liberális világhódítók a magyar ifjúság erkölcsi-szellemi tönkretételével akarják saját gyermekeiknek megnyerni a jövőt a mi őseink földjén. Hiszem, hogy eljön az idő, amikor még jobban ki fogják mutatni (ha ugyan még jobban lehet) foguk fehérét a liberális iskola sarlatánjai, és annyira elege lesz belőlük a most még elhomályosult szemű, de végsőkig el nem vakítható magyar tömegeknek, hogy szedhetik sátorfájukat, és végre oda kerülnek, ahová valók.
(Az alábbi írás a Front 2008. december-2009. januári számában jelent meg.. Sajnos változatlanul aktuális.)
Ifj. Tompó László
HunHír.Hu-információ
