Végre, most március 15-én alkalmam nyílt megtekinteni a TV2 által sugárzott Most vagy soha! című filmet. Annak ellenére, hogy sok kritikát hallottam róla, nem szándékoztam véleményt formálni, míg tényleg nem láttam. Mindemellett megpróbáltam összehasonlítani a már többször látott, Föltámadott a tenger című, 1953-ban készült alkotással.
A Hunhíren már több esetben foglalkoztam a történeti filmek értékelésével. Mivel a történeti hátteret viszonylag jól ismertem, talán két éve megpróbáltam azt elemezni, értékelni, hogy A halál népbiztosa című filmet hogyan lehetett volna viszonylag olcsón, néhány eredeti helyszín felvillantásával, pár szereplős, tényleg megtörtént szituációk bemutatásával, esetleg 10-20 első világháborús hagyományőrző statiszta bevonásával egy viszonylag érdekes játékfilmmé formálni. Azt még megpróbáltam értékelni, ami a filmben értékes volt, de azért volt hiányérzetem, és maradt is.
Már előzetesen is sok kritikus hanggal találkoztam az elméletileg 1848. március 15. eseményeit megjelenítő film kapcsán, de saját szememmel is látni akartam. Emellett megpróbáltam párhuzamot vonni e film, és az 1953-ban készült, hasonló témájú, Föltámadott a tenger című film között.
Természetesen minden kornak megvannak a maga korlátai, historiográfiai, történetpolitikai elvárásai. Az 1953-ban készült film, a Rákosi-rendszer 1848-ra vonatkozó elvárásai szerint készült, a forradalom és szabadságharc értelmezését a paraszti, népi forradalom irányába tolva, mintegy elhatárolva azt az eseményeket ténylegesen irányító liberális nemességtől és a nemesi származású értelmiségtől, melyet azonban nem tudott teljesen megkerülni.
Az események, a helyszínek megjelenítése nagyjából megfelelt a történelmi hitelességnek, a Pilvaxtól egészen a Redout-ban tartott első népképviseleti országgyűlésig. Sőt még abban a tekintetben is reális volt, hogy utalt a román felkelők által Erdélyben elkövetett magyarellenes vérengzésekre. A korszak legkiemelkedőbb színművészei kapták meg a főszerepeket.
Ezzel szemben a Most vagy soha! című film teljesen elszakadt a történelmi tényektől, realitásoktól. Mindenki tudhatja, március 15. azért volt lényegében békés és vértelen, mert a két nappal azelőtti, tehát március 13-ai bécsi forradalom viszont véres volt.
Hermann Róbert, a korszak legjelentősebb hazai szakértője szerint számos abszurditás található a filmben.
A magyar államnyelv követelése 1848. március 15-én már nemigen lehetett aktuális, hiszen 1844 óta a magyar volt az államnyelv. A márciusi ifjak osztrák- és németellenessége is túlzás, hiszen a reformkori Pest-Buda lakossága nagy része német volt, a szabadságharcot katonailag segítette a bécsi Akadémiai Légió. Az indulatok elsősorban az abszolutista intézményrendszer ellen irányultak, de a forradalom győzelmét követően gyorsan feloldódtak. Legalábbis bizonyos időre…
Hermann Róbert szerint nem felel meg a valóságnak, hogy a tüntetők erőszakolták ki Stancsics, és akkor még nem Táncsics Mihály kiszabadulását, ugyanis ezt gr. Zichy Ferenc, a Helytartótanács helyettes elnöke már korábban engedélyezte.
Hadtörténeti részkérdés, hogy bár a fővárosban állomásozott az olasz kiegészítésű Ceccopieri ezred, azonban vezénylési nyelve nem olasz, hanem német volt. Nézzük el azt is, hogy az egyenruházat rekonstruálása sem volt pontos és a fegyverekkel is akadtak problémák…
Az eseményekhez kapcsolt fikciós szál viszont egyértelműen komolytalanná tette a filmet. Egyáltalán nem létezett a Farkasch nevű titkos ügynök, aki le akart volna számolni Petőfivel. Az már a komikum birodalmába tartozhat, hogy még össze is verekedett Szendrey Júliával, akinek alakja egyébként nehezen volt összehasonlítható eredeti imázsával. Az 1953-as film szereplői még hasonlítottak az általuk megjelenített történelmi alakokra.
Csak mellékesen jelezzük, az események pontos rekonstrukciójával, esetleges kitekintésekkel könnyűszerrel lehetett volna megfelelő atmoszférát teremteni a film forgatókönyve, rendezése tekintetében.
Elfogadhatatlan és méltatlan a nemzeti történelmünk talán legfontosabb eseménysorozata pontos eseményeitől történő ilyen szinten megnyilvánuló, mondhatni lényegében fikciós kalandfilm jellegű elszakadás, a múlt eseményeinek ilyen önkényes átírása, átértelmezése. Közel hétmilliárd forintból.
Úgy tűnik, egy bizonyos kapcsolati szint felett, bizonyos körben minden szabad, semmi nem von maga után következményeket. Még ilyen katasztrofális tévedések, pontatlanságok filmre vitele sem. Csak találgathatjuk, nemzeti történelmünk mely másik fontos eseménye lesz a minden alap, komoly teljesítmény nélkül is privilegizált producer és stáb következő áldozata.
Károlyfalvi József – Hunhír.info
