Lelkészünk számomra váratlan gondolat kísérlettel lepett meg igehirdetésében, amikor hipotetikusan felvetette azt az eldöntendő alapvetést, mi történt volna, ha Jézus az Őt ünneplő Jeruzsálem népe előtt leszáll a szamár hátáról és elfogadja azt a földi királyságot, amelyet hódolói magától értetődően felajánlottak volna neki. Nem történelmietlenül merült fel a kérdés. A jézusi triumfálás lehetősége ténylegesen, ha egyoldalúan is, de fennállott. Ha Jézus ezt kéri, ha Jézus ezt elfogadja… Mielőtt a lehetőségek egyértelműnek tűnő válaszát megközelíteném, rögzítem, hogy a felvetés elvetését a prédikáció tartalmazta, kimondván azt, Jézus azzal a közvetlen céllal ment Jeruzsálembe, hogy a templomot megtisztítja és a Szentírás golgotai üzenetét beteljesíti. Ezzel Jézus választ adott.
A helyzetnek számtalan aspektusa van, és ezek közül a mózesi nép színe változását is meg kell érteni. Jézus nem a semmiből jött. Megprófétálták. Csodákat tett. Megbecsült jó híre hordozta mindazon jegyeket, amelyek beleilleszkedtek a felfokozott Messiás-várás esedékességébe. A zsidó identitás azonban már ekkor meghasonult önmagával. Egyeztetnie és választania kellett. Jézusi aranyszabály, szeretet mindenek előtt, vagy a harcos megváltó, azaz olyan Messiás, akit Isten felkent küldöttjeként földi hatalommal ruházott fel. Népvezér, zelóta és forradalmár, aki legyőzi a zsarnok Heródest, kiűzi a rómaiakat és a makkabuesok mítosza alapján kivívja népének a függetlenséget.
Az utóbbi megvalósulása Jézussal alkalmatlan kísérlet volt. Jézus nem tagadta meg magát harminc ezüstért. A zsidóság erre gyorsan rájött. Szerdán eladták, csütörtökön megtagadták, pénteken megfeszítették. Nem fogadták el Isten megtestesüléseként, álmessiásnak tartották, Barabás különb volt számukra, a felajánlott kegyelemre ő lett érdemes. Pilátust megzsarolták és Jézus vére hullását magukra vették.
Jézus földi királyságának több megkerülhetetlen, ezért azt kizáró akadálya is volt.
Jézus személye ötvözi az ember és az Isten egylényegűségét. Mint embernél a bűnbe esésnek a lehetősége meglenne, de mint Isten Szentlelkének a hordozója természeténél fogva kizárja ezt. A sátáni kísértés célba nem érhet, Jézus az Atya közvetlen védelme alatt áll, annak beteljesülő transzcendens lényegét természeténél fogva hordozza. Jézus a megtestesítő Atyai szeretet ellen nem tesz, nincs az az emberi érdek, hívság, amelyért feladná üdvözítő sorsát.
Jézus személyiségének Szentírásból ismert minden megnyilvánulása szembemegy a hatalom öncélú megszerzésének igényével. Legyen annak elérése erőszakos vagy békés, kikényszerített vagy önfeladásból származó. Ennek morális és tartalmi oka van. Jézus teljes tanítása borult volna, akár isteni erejének alkalmazása mellett is. Az emberektől elvárt szeretet fordult volna ki önmagából, a példa ellenpéldává silányodott volna, hiteltelen az addig megtett út és hamis a hirdetett üzenet. Jézus nem árulta volna el saját magát, nemes tisztaságának tudatában volt, azt büszkén hordozta, önmaga volt a példa, az út az embertől az Atyához. Ennél fontosabb küldetés nem lehetett számára.
Jézusnak nem volt szüksége a hatalomra, mert azzal már földi életében is bírt, mindenható volt. Átlátta a helyzetet. Pünkösdi királyságnál az elrendelés többre hívta meg emberi sorsát. Nem lett eszköze a pillanatnak, az emberek gyarló érdekét szolgáló kísértésének. A vasárnapi virág Nagypéntekre elhervadt, de Jézus tisztasága értünk megmaradt.
Dr. Vicze Zoltán – Hunhír.info