Remélem, nem sértem meg a szentgáli születésű, református lelkű professzor, Lőrincze Lajos emlékét és édes anyanyelvét, amikor a nyelvészet területére tévedve keresem a fenti kifejezések tartalmának lényegét. Bátran tehetem, mert nem vagyok a szakma mestere, de az elvárható szerénység arra kötelez, hogy érdeklődésem más véleménye iránt is nyitott legyen…

Úgy vélem, hogy a nyelvi kifejezések a gondolat édes gyermekei. Míg a gondolat a forrás, az édesapa, az élet magjának hordozója, a nyelv az édesanya, a kihordás bölcsője. A német úgy mondja Vaterland, ugyanazt a magyar szülőföldnek nevezi. Bizonyára nem véletlenül. Az apa az erőt, az anya az érzelmet jeleníti, és ezzel mindkettő a kifejezés logikai fundamentumát adja és saját nyelvének ötvöző szerepét hordozza.

Izgalmas kérdések ezek… Ezért is vágjunk bele és vizsgáljuk meg, hogy mi van az adott kifejezések mögött, mi az üzenetük, rejtett tartalmuk és mivel azonosulok, ha használom azokat.

Az elhívott…

Pál apostolra rábízhatjuk magunkat. 1.Kor.7.17-24.

“Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott. Abban legyünk hűek, amiben az Úr állított bennünket.”

Az elhívás olyan külső erőt feltételez, amely megtalál és megszólít minket, amelynek hatására elhívatottá válunk. Elhagyjuk az eddigi utat és valami más irányába elindulunk… Mássá leszünk. Az elhívás az nem meghívás. A meghívás után hazamegyünk és folytatjuk korábbi életünket. Az el- igekötő nyomatékot ad az igének, kizárólagosságot, egyediséget, ismételhetetlenséget feltételez. Az elhívás ünnepélyes aktus, irányomba megtett megtisztelő megszólítás, mert személyesen hozzám szól, amely relatív és abszolút egyszerre. Az elhívás tartalma szerint behatárolt vagy határ nélküli. Az elhívást nem lehet részben, feltételekkel vagy fenntartásokkal, személyes kikötésekkel elfogadni. Igen vagy nem lehet rá a válasz.

Az elkötelezett…

Ez már lelkünk egyedfejlődésének magasabb foka… Az a stádium, amikor az elhívott elkötelezetté válik. Olyan kötelezettséget veszünk magunkra, amelynek során belső világunk megváltozása külső jegyekben is kifejeződik. Van is rá igényünk, tartozzunk már valahová! Talán éppen egy gyülekezetbe, ahol a közösség tagjaiban önmagunkra ismerünk, mert jelbeszédünk közös és a választott rítus biztonsága összekapcsol bennünket. Az elhívottságból származó erő a kötelék felvételével átlényegül, és belső világunkból kifelé irányul. A másság feloldódik, az individuális különbségek lényegtelenek lesznek, a lélek megéli horizontjának kitágulását és megváltozott látószögében a vertikális térben keresi a transzcendenssel személyes kapcsolatát.

A kiválasztott…

Lelki fejlődésünk felső foka, amely már majdnem kegyelmi állapot. Nem az e világi piacon vehető alkuképes áru. Megszerzése nem álláshirdetéshez vagy pályázathoz kötött. Nincs intellektuális feltétele. Valami olyan elvont többlettényállás kell hozzá, amit az emberi értelem fel nem foghat.

Érthető-e, hogy Jézus milyen szempontok alapján választotta ki tanítványait? Nem tudhatjuk, miért pont őket választotta, Simontól társaival együtt Júdásig. Bizonyára lett volna okosabb, rátermettebb, megbízhatóbb náluk. Tény, hogy a Mestert megtagadták, tamáskodtak vele, elárulták. Mégis ők lettek a kiválasztottak a tanítás továbbadására, mert a kiválasztás isteni kijárásával előzetes kegyelmet kaptak. Simonból Péterré lettek…  Megkapták a választás lehetőségét élet és halál között. Ki így, ki úgy élt vele. 

Milyen egyszerű a példázat, és milyen nehéz kiválasztottnak lenni… Mégis Testvérem, Te is lehettél volna, én is lehettem volna ott a Genezáreti tó partján kiválasztott… Ez a keresztény élet lényege: Ő megszólít és Te feltétlen engedelmességgel követed, gyermeke leszel.

Dr. Vicze Zoltán – Hunhír.info