„Apám hitte az otthon melegét” – énekli el minden koncertjén Zorán. A közönség meg vele dúdolja, énekli, talán olyan emberek is, akiknek családtagjait azok a jugoszláv partizánok mészárolták le, akik közé maga a megidézett, azaz az „apa” is tartozott.

1987-ben a Képes 7-ben Zorán és Dusán ismert dala alcímként jelent meg abban a hatalmas interjúban, amelyet apjukkal, a Szovjetunió és a Fáklya című szovjet-magyar lapok munkatársával, Sztevanovity Milutinnal készítettek. Mile bácsi országos barátja volt annak a Lazar Brankovnak, aki vele ellentétben bizonyítottan részt vett ártatlan magyarok likvidálásában.

Maga az öreg Milutin előbb jugoszláv partizán, aztán hazánkba küldött „diplomata”, majd itt menedékjogot kérő, Tito helyett Sztálint választó kommunista, végül rab, aztán fogdaügynök, majd ügynök lett. Még később viszonylagosan befolyásos, szovjethű propagandista.

Kapcsolatainak köszönhetően megtehette, hogy gyerekeknek menő gitárokat, felszereléseket hoz az “ellenséges” Nyugatról, hiszen a kádergyerekeknek ez is járt. Tény, hogy az öreg Milutin nemcsak az otthon melegében, de egy embertelen eszmében is hitt, s attól élete végig nem fordult el. Gyermekei ismertsége okán kiérdemel egy fejezetet a Népirtás csöndje című, hamarosan megjelenő, de már most előrendelhető könyvemben. Nem tagadom, bár semmi bajom nincs a két zenésszel, ettől a daltól igen komoly viszolygás fog el. És „azt hiszem, ez így van jól.”

Mező Gábor

Hunhír.info