Igen, Forintos Álmos előző életében mindig az igazat akarta mondani, nem csak a valódit… De nagy bajban volt, mert segítségre szorult. Álmos Úr nem szeretett bajban lenni… Megsegítésére sokan is jelentkeztek… Mivel nem akart a segítség dolgában hibásan dönteni, ezért úgy határozott, tükröt állít magának, de nem olyan Ingmar Bergmanosat és nem is bibliait, amellyel az evilági dolgokat csak homályosan láthatná… Mert kétségtelen volt eddig is számára, hogy saját tükörképünk minket tükröz vissza, de nem teljesen, mert a belső világunkat nem láthatjuk meg benne.

Forintos Álmos már gyermekkorában a maga pupák módján kereste ezt a tükröt, elkérte nagyanyjától az övét, de az túlzottan szépet mutatott, ezért visszaadta neki. Aztán talált másikat a szerelem forrás vidékén és abban reménykedett még egy ideig, de csalódnia kellett. Elhagyta…

Forintos Álmos a saját töredezett, de általa újra és újra összerakott, foncsorában csorbult tükrében mérte önmagát. Értéket és mértéket keresett, és általában talált, mivel homo ludensként élvezte és játszotta az életet, de soha nem engedte becsapni magát. Na ehhez kellett a tükör, napjában többször is… „Jó reggelt, Álmos Úr! Jó estét Álmos Úr! Ma hogy szolgál az egészsége, hogy érzi magát? Ja, kérem én is ott voltam magával. Korhelyek voltunk rendesen… Jó,hogy túléltük, Istennek hála, persze törekszünk mi is rá, de valljuk be, nehéz éjszakánk volt… Meddig megy még így ? Mondjon már egy nagyot! Hazudjon egy elfogadhatót!” –  Hallgattassék meg a másik fél is: bűntudatos mélyhallgatás…

No, ezt a tükröt Forintos Álmos nehezen szerezte be. Persze, mondanom sem kellene, hogy nem ajándékba kapta, ingyen el se fogadja, mert azt már előző életéből jól tudta, hogy olcsó húsnak híg a leve, az meg mint kicsontosodott megtapasztalás ez ügyben sem mindegy, sőt irányadó.

Ezért a tükrét kótyavetyén vette. Nem holmi prókátorok által jegyzett adásvételen, visszterhes jogügyleten, ahol a szolgáltatásnak az ellenszolgáltatással egyensúlyban kell állnia. Mondom, kótyavetyén vette, ahol kialkudta magával és magának. Piacon vette, az élet piacán, a lélek piacán, ahol az érték az érték, ahol a csibészség az csibészség, ahol a guanó az tényleg guanó, sajnos már le van rakódva igen vastagon…

Emígy múltak az évek, rögzültek és elmúltak a szerelmes csókos éjszakák, mélyültek a ráncok, sok volt tetemrehívás, és csillagsorsa emberünknek tovább formálódott… Ámbátor a tükör sokat kibírt… A kölcsönhatás törvénye működött, a tükör egyre állékonyabb, stabilabb lett és amit Forintos Álmosnak már a kótyavetyén megígért, azt megtartotta, igaz maradt. Nem játszotta meg és nem fogta vissza magát, bár ebben a gazdája nem is segített volna  neki… Ja, hogy némi póz és némi látható öntudat keretében maradt, na zagson, egy jó tükör milyen legyen Álmos Úr kezében…

A tükör mutatta meg számára, hogy az élet örök, mert Jézus Urunkkal megkötött Újszövetség is erre tanította és így tudta azt is, hogy ezt a szövetséget nap és nap után meg kell erősíteni…, no ehhez lett igazi kinccsé számára…, ebben segít ma is neki, ezért becsüli.

Hittel mormogja manapság is minden útján Forintos Álmos: Örök Vándor, Bon Camino, mindig legyél velem!

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre, most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogy engem is megismert az Isten.” Szent Pál 1.Kor.13:12.

Dr. Vicze Zoltán – Hunhír.info