Már megszokhattuk, hogy mai liberális sajtó szinte semmiféle megnyilvánulásán sem kaphatjuk fel a fejünket. Azonban a HVG december 2-ai számában találtam egy írást, mely bizonyos összehasonlításban érdekes lehet, és kérdőjeleket is felvethet.
Az írás kiindulópontja, hogy a Magyar Vitézi Rend tagjai közé fogadta az egyik államtitkárt. A cikk szerzője az írásban emlékeztet arra, hogy az 1945 előtt használható nemesi címek, valamint a Vitézi Rend által adományozott vitézi címek egy 1945-ben, az Ideiglenes Nemzeti Kormány által kiadott rendelet, majd az 1947 IV. törtvény alapján nem használhatóak. Ha a körülményeket figyelembe vesszük, e rendelkezés és törvény egy megszállt országban, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelete alatti politikai közegben születtek. Egyébként az akkori magyar politikai élet domináns belpolitikai tényezője a Baloldali Blokk pártjai voltak. Az MKP, az MSZDP, a Nemzeti Parasztpárt. Közöttük talán legkevésbé nemzetellenes az utóbbi volt. A koalíción kívül ott volt még a magyar kultúrával és hagyományokkal még talán az MKP-nál és az MSZDP-nél élesebben szembenálló Magyar Radikális Párt. Tehát az idézett 1947 IV. tc. ilyen politikai klímában született.
A kommunizmus alatt a Magyar Vitézi Rend emigrációban működött, talán 1962-ben a Lovagrendek Nemzetközi Bizottsága(ICOC) tagjai közé fogadta. Tehát semmi kifogás sem merült, merülhetett fel az 1920-ban Horthy Miklós által alapított Vitézi renddel szemben.
Tehát, lehet, hogy hatályos az említett törtvény, viszont politikai relevanciával aligha bír.
Összehasonlításképpen érdemes egy pillantást vetni az itáliai Vittorio Veneto Lovagrend (Ordine dei cavallieri di Vittorio Veneto) szabályaira, működésére. Nos, e rend jóval később, az olasz parlament által elfogadott 263/1968-as törvény alapján jött létre. Alapszabályában azokat az I. világháborús veteránokat méltatta az elismerésben, akik a háborús érdemkeresztet megkapták, vagy más kitüntetésre méltó érdemeik voltak. Az említett érdemkeresztet a Nagy Háború szinte minden 1915-18 között frontszolgálatot teljesített olasz katonája megkapta.
A kitüntetés hatálya kiterjedt azokra a leszármazottakra is, akik 1968. január 1. után éltek. A rend kitüntetése mellett a javadalmazottak évi 60000 líra életjáradékban is részesülhettek.
Érdekességképp, egy 1920 után Magyarországra vetődött volt olasz katona is megkapta e kitüntetést, a vele járó életjáradékból közel 50 éve egy házat tudott vásárolni hazánkban élő unokája szerint. A rend vezetője a hivatalban lévő államfő: 1968-ban Giuseppe Saragat, ma Sergio Mattarella.
A legutolsó élő, I. világháborúban részt vett lovag Delfino Borroni (1898-2008) volt, aki 110 évig élt. A lovagok leszármazottai az igazolások mellékelésével a rend tanácsán keresztül kérhetik a tagsági viszonyukat.
Külön érdekesség, hogy a rend tagjai számára járó életjáradékot megkaphatták Ausztria-Magyarország hadseregének azon katonái is, akik a területi változások révén, 1919-20 után olasz állampolgárok lettek (Isztria, Fiume, Trieszt, Dél-Tirol, Gorizia, Zára stb). Ez egy kimondhatatlanul méltányos álláspont a volt ellenség felé. A méltányosság nem volt előzmény nélküli, ismeretes, hogy már a fasiszta időszakban is tisztelettel ápolták az osztrák-magyar hősi temetőket.
A magyar Alkotmánybíróság döntése szerint a nem hivatalos névhasználatban bárki neve elé illesztheti a vitézi címet, tehát senkinek sem állhat jogában a magán névhasználat során a cím használatának a korlátozása.
Talán az említett írás érdekessége, hogy utal a KDNP egyes politikusai és családtagjaik csatlakozására a Vitézi rendhez. Ez ellen sem lehet senkinek kifogása.
Ugyanakkor viszont megállapíthatjuk, hogy 1989-94 között sokat vitáztunk a KDNP-n belül a Horthy-korszak és hadserege pozitív értékei elismertetéséért. Ugyanis ezek vitathatatlanul léteztek. A történelem tárgyilagos értelmezése szerint természetesen más rendszereknek is lehettek pozitív értékei, szereplői. Az 1990-es évek KDNP vezetése meglehetősen élesen határolódott el a Horthy-korszaktól.
Talán két példát említhetek. Már egy-két alkalommal említettem, 1992-ben, a Csurka-tanulmány kapcsán dr. Kala Molnár Sándor akkori megyei elnök, és e cikk szerzője, mint megyei elnökségi tag sajtópolémiába és perbe keveredtünk az SZDSZ akkoriban állandóan tomboló antiszemitizmust- szerencsére nem létezett- emlegető képviselőjével. A polgári pert a Bács-Kiskun-megyei Bíróságon ugyan megnyertük, de a KDNP akkori elnöke levélben állt az érintett képviselő mellé, melyet a tárgyaláson felolvastak. Ez nem befolyásolta a bíróság ítéletét, miszerint nem sértettük meg az érintett képviselő személyiségi jogait.
Más esetben pedig értelmiségi jellegű vitába keveredtünk a KDNP jelenlegi elnökével, aki egy, a hangulati-lelki zavaraival küzdő Szabó Dezsőtől vett idézettel, sommás véleménnyel szándékozott minősíteni az egész Horthy-rendszert. Akkor ez volt a divat…Tempora mutantur… Érdemes-e foglalkozni a KDNP-vel?
Mindettől függetlenül, a Vittorio Veneto Rend példájával igazolva megállapíthatjuk a Magyar Vitézi Rend történelmi létjogosultságát. Mint magyar hazafiak büszkén tekinthetünk az 1914-18 közötti Nagy Háború hősei leszármazottainak, a nemzeti múlt hagyományait ápoló szervezetére. Ismételten, e kérdésben abszolút nem lehetnek relevánsak egy a koalíciós időben, belső és külső nyomás hatására született rendelkezések
Lehet, hogy a HVG idézett cikke szerzője talán joggal utal a hazánkban erősödő rangkórságra, bizonyos rendi szerveződések esetében. A Történelmi Vitézi rend esetében ez nem érvényes.
Talán még egy sajnálatos visszahátrálást említhetünk. Mintegy 10 éve nemzetünk egyik büszkesége, Mága Zoltán hegedűművész is a rend tagja lett, de rendkívül silány politikai érveket megfogalmazó nyomás hatására felülvizsgálta álláspontját, ami nagy kár volt.
Nos az ilyen érvek alaptalanságát, színvonaltalanságát kell cáfolnunk.
Károlyfalvi József – Hunhír.info