Éles reakciókat váltott ki az ellenzék volt kormányfőjelöltjének védőnők megítélése kapcsán tett kijelentése. Szerintem nagyon igazságtalan és méltánytalan állásponttal találkozhattunk. Engedtessék meg, hogy itt egy rövid gondolatsor, személyes emlékezés segítségével összegezhessem a kérdés kapcsán kialakult véleményemet.
Távol áll tőlem, hogy aktuálpolitikai állásfoglalásokat fejtsek itt ki, de azt idős korban is meg lehet érteni, hogy az ellenzék ilyen arányú vereségének okait a szomszédságunkban zajló háború kapcsán tett kétértelmű megnyilatkozások mellett, a neoliberális piaci fundamentalizmus, az állami gondoskodás elvei leépítésének szándéka jelentették.
Inkább térjünk vissza a védőnők szerepére, hivatására. E szolgálat már több mint 100 éve, 1917 óta működik hazánkban. Hivatása, küldetése az anyák és gyermekek segítése, támogatása. A 20-as évektől a többi európai államban, például Olaszországban, Franciaországban is megszerveződött.
A megalakulást követő évtizedekben kimondhatatlanul nagy szükség volt a védőnőkre, akik kerékpáron, vagy gyalog járták be a pusztai területet is téli hidegben, nyári hőségben egyaránt. Életmentő szerepet töltöttek be, sokszor egyszerű és felkészületlen anyákat segítve, tanácsokkal ellátva, mikor nyáron a vérhas és bélhurut, télen pedig diftéria szedte áldozatait.
A megbecsülés, a tisztelet kifejezéseképp hadd írjak le egy távoli emléket az 1960-as évtized elejéről. Szüleim akkor Alsógödön laktak, a nyári szabadság alatt rendszeresen elutaztunk hozzájuk. Ez volt akkor a családi nyaralás. Fiam talán öt, kislányom egy év körül lehetett. A védőnői szolgálat tekintetében nem oda, hanem Kecskeméthez tartoztunk, ahol bejelentett lakóhelyünk volt. A nyári melegben a kimosott gyerekruhák, pelenkák az udvari szárítókötélen lengedeztek.
A környék gyermekeiért felelős, illetékes körzeti védőnő észrevette a száradó gyermekruhákat, és hívás és kérdés nélkül megjelent, segítő szándékkal. A 60-as évtized védőnői is nagyrészt kerékpárral járták be körzetüket, és így végezték áldozatos, minden tiszteletet megérdemlő munkájukat.
E történetnek volt egy közel három évtizeddel későbbi folytatása. A 80-as és 90-es évtized fordulóján lányomék szintén Alsógödön laktak, kislányaik még pár évesek lehettek. Őket ugyanaz a kedves védőnő – már mint nyugdíjas – látogatta, aki a 60-as évtized elején hívatlanul jött, és teljesítette kötelességét.
Ezúton is szeretném kifejezni számára ismételt köszönetemet, és elismerésemet. Hát ilyen felfogás, emberség jellemezte a védőnőket, és jellemzi ma is.
Tisztelet és hála a védőnőknek!
Károlyfalvi Józsefné, Hunhír.info
(a szerző olvasónk)