Egy évtized és több tízezer milliárd eurónyi beruházás kellene ahhoz, hogy Európa egész energetikai komplexuma átálljon az orosz energiától teljesen független módra.

Az egyre inkább kiterjedő és elmélyülő világháború leglátványosabb aktív zónája az orosz–ukrán véres összecsapás, de messze nem ez a legnagyobb veszteségekkel járó frontszakasz. Sőt, ez inkább csak arra szolgál, hogy horrorisztikus spektákulumként elfedje a sokkal nagyobb és mélyebb pusztítást, ami a szankciók és embargók következményeiként teljesedik ki néhány éven belül, és ami Európát olyan mértékben roncsolja szét, ahonnan már csodával határos lenne a visszatérés, ha és amennyiben ez egyáltalán értelmezhető marad még. Érdemes lenne tehát kissé eltöprengeni azon, hogy vajon miért gyorsulhatott így fel Európa rituális öngyilkossága.

Az európai keresztény, fehér ember lelki, erkölcsi, szellemi talapzatának megrendülése már régóta tart. Az elmélyülő és most már visszafordíthatatlan népesedési lejtő például fél évszázada jelzi, hogy Európa nem akarja már folytatni létét. A migráció, a klíma és a vírus is már valójában olyan globális háború nyitányát jelentették, melyekkel a nem létező főhatalom azt tesztelte csupán, hogy maradt-e még egyáltalán védekezőképesség a fehér ember kultúrájában. És mivel örömmel tapasztalta, hogy nem, nem maradt, megnyugodva robbanthatta rá Európára a nyílt és véres háborút, hisz ahogy előre látható volt, nemcsak nem tiltakozik, nem védekezik az európai keresztény, fehér ember, hanem összességében inkább még lelkesen segíti is önmaga kivégzését. Ezt elemi szinten is jól jelzi az olajembargó ügye, de valójában az egész szankciós rendszer.

Az elmúlt két hónap egyértelművé tette, hogy Oroszország számára semmiféle kárt nem lehet ilyen módon okozni, mert egyfelől minden energiahordozó, élelmiszer és nyersanyag, amelyeknek importját Európa most azért tagadja meg, hogy ezzel ártson az „orosz agresszornak” azonnal gazdára talál a világ más régióiban, sőt az ebből eredő feszültségből és bizonytalanságból adódóan az emelkedő árak miatt Európa szankciói kifejezetten javítják Oroszország erőforrásegyenlegét. Vagyis az a magyarázó ideológia, hogy Európa azért hoz áldozatot, mert ezzel gyengíti Oroszországot és ebből adódóan erősíti Ukrajnát, vagyis magas szintű erkölcsi tartásról tesz tanúbizonyság, nettó idiotizmus, mert ezzel éppen ellenkező hatást ér el. Ráadásul a történet igazán lényeges része csak ezután következik majd, mert ezzel Európa nem csupán egy egyszeri aktusként tesz tökéletesen értelmetlen bohózatba illő kísérletet arra, hogy erkölcsi emelkedettségként tüntesse fel degenerált önpusztítását.

Az egyszeri áldozat pusztító következményei önmagukban talán valóban kiheverhetők lennének, ám ezzel Európa ezen az egyszeri áldozaton túl olyan kiszolgáltatott helyzetbe hozza magát, amilyenben újkori történetében még soha nem volt. Minimálisan egy évtized és több tízezer milliárd eurónyi beruházás kellene ahhoz, hogy Európa egész energetikai komplexuma átálljon az orosz energiától teljesen független módra, majd ezt köve-tően tartósan berendezkedjen arra, hogy ezek az erőforrások, főként kőolaj és földgáz sokkal drágábbak lesznek, mint az Oroszországból eddig beszerezhető energiaforrások.

Arról már nem is beszélve, hogy ezzel a hatalmi függések legalább olyan veszélyes új formáját hozná létre, mint ami az elmúlt évtizedeket jellemezte. De talán az egész folyamat legkényesebb része az, hogy ez alatt a kritikus évtized alatt Európa társadalmi-gazdasági rendszere összeomlana, az anarchia, káosz permanens polgárháború örvényeibe fulladna bele jobb sorsra érdemes kontinensünk, és ezzel el is jutottunk a lényeghez. Ahhoz az evidens következtetéshez, hogy ennek az egész oroszellenes hisztériának a legfőbb stratégiai célja, hogy Oroszország mellett, mintegy „járulékos kárként” magát Európát is felszámolja. Ami az agonizáló amerikai birodalom szempontjából tökéletesen logikus, hisz, ha valamennyi riválisát, köztük Európát meg­gyengíti, ezzel meghosszabbíthatja agóniáját.

Ha azonban azt is feltételezzük, hogy Amerika „csak” a látható birodalom, amelynek üzemeltetését a „nem létező és láthatatlan” birodalom ellenőrzi, akkor a kérdést inkább úgy kellene feltenni, hogy ez a „nem létező” miért akarja bármi áron meghosszabbítani az általa „futtatott” amerikai birodalom agóniáját, és miért tekinti evidensnek és helyénvalónak Európa elpusztítását, pontosabban miért provokálja ki Európa rituális öngyilkosságát.

A válasz megtalálása újra a komplexitáscsapdához vezet vissza minket, vagyis azért történik mindez, mert a világ „nem létező” urai számára a világ kezelhetetlenül bonyolult lett, hagyni kell tehát, hogy spontán „visszabontsa” magát addig a szintig, ahonnan talán már ismét uralható lesz. A migráció, a klíma és a vírus „csinált” világtémái is már a programozott káosz eszközei voltak, és a The Great Reset vészjósló önmegnevezése is arra utal, hogy az „újraindításhoz” előbb ki kell kapcsolni a világot, és most éppen ez zajlik.

Mivel az európai keresztény, fehér ember volt az univerzális civilizáció megteremtésére tett kísérletük alanya, és ez a kísérletük most látványosan összeomlik, mert az emberiség nem szervezhető egyetlen univerzális civilizáció­ba, így először éppen az európai keresztény, fehér embert kell felszámolni, pontosabban, hagyni, (diszkréten elősegíteni), hogy felszámolja önmagát.

Minden jel arra utal, hogy ez az önfelszámoló „detonátor” Európa és Oroszország uralmi elitjeinek minden csoportjánál kiválóan működik. Vagy nem látják a halálos csapdát, vagy ha látják, végzetes magabiztossággal úgy vélik, képesek lesznek majd kikászálódni belőle. Földrészünk sorsa megpecsételődni látszik.

Bogár László
(A szerző közgazdász)

Hunhír.info