A francia államfő budapesti látogatása, annak értékelése számos ellentmondó álláspontot alakított, vitát váltott ki. E kérdésekre itt nem szeretnénk kitérni, csak a látogatás egyetlen mozzanatát szeretnénk körbejárni.

Emmanuel Macron rövid látogatást tett a Kozma-utcai izraelita temetőbe, és tiszteletét tette a nemrég elhunyt Heller Ágnes, zsidó származású filozófusnő sírja előtt. Vitathatatlan hogy Heller Ágnes jelentős filozófiai munkásságot fejtett ki, ezért természetesen helye van a magyar kulturális értékek között. Azonban az is igaz, hogy az életútja bizonyos szakaszaiban cionista, más periódusaiban pedig szélsőbaloldali megnyilvánulások is jellemezték, szintetikusan értékelhető tudományos teljesítménye mellett voltak vitatható megnyilvánulásai is. Tehát a látogatás magában még elfogadható gesztus.

Ettől függetlenül e temetői látogatás, mint viszonylag egyoldalú gesztus, kérdőjeleket vethet fel. Hol is tehette volna még tiszteletét a hazánkba államfőként minden bizonnyal első és utolsó alkalommal ellátogató Macron?

A kiemelkedő magyar történész, Mérei Gyula álláspontja szerint az 1870-es francia-porosz háborúban a magyar politika, Andrássy Gyula miniszterelnök, majd közös külügyminiszter a szigorú semlegesség álláspontjára helyezkedett. A függetlenségi párti ellenzék, de a kormány is próbálta mérsékelni az egész Elzász-Lotharingiára irányuló porosz igényeket.

Mintegy 70 évet ugorva 1940-44 között mintegy 1200 francia szökött, menekült katona élhetett békében hazánkban, munkát vállalhatott. A hazánk akkori határait legalább elfogadó Vichy-adminisztráció tisztségviselői folyamatosan ellenőrizték a francia menekültek magyarországi helyzetét.

Az „Ideiglenes paradicsom” lehetőségét is meg lehetett volna hálálni, mondjuk egy csokor virággal, vagy egy koszorúval Kállay Miklós miniszterelnök, vagy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter sírjánál, akik lehetővé tették a francia menekültek számára az akkori Európában e páratlan lehetőséget. Itt arra nem szeretnék kitérni, hogy a francia hadifogoly-táborokban 1945 után legalább ekkora számban haltak meg magyar katonák részben a nem megfelelő bánásmód következtében…

De lehetett volna bátran tisztelegni II. Rákóczi Ferenc, a Napkirály szövetségese szobra előtt is.

Nyugodtan a kedves olvasóra bízhatjuk, mindez minek köszönhető. Macron stábja, magyar partnerei felkészületlenségének, sekélyességének, vagy a Francia Nagykelet páholy hazánk iránti beállítottságának.

Károlyfalvi József – Hunhír.info