Márki-Zay Péter a BBC-nek azt nyilatkozta, hogy ő engedélyezné az azonos neműek házasságát, s ez nem ellenkezne hitével, „ugyanis a polgári házasság egy polgári jogi aktus”. Ha jól értem, ezzel azt akarja mondani, hogy ő keresztény meggyőződésű kormányfőként nem kerülne elvi ellentmondásba az azonos neműek házasságának támogatásával.
Nem kétséges, hogy Márki-Zay Péter berobbanásával megjelent a magyar politikai térben egy, a nyugati liberális-progresszív fősodorban már régóta ismert új kereszténység-értelmezés. Míg itthon eddig a kereszténység a politikai beszédben a jobboldalnak köszönhetően úgy jelent és jelenik meg, mint a lokalitások, a hagyományközösségek, a hagyományos kulturális értékvilág, a nemzeti szuverenitás védelmezésének ideológiája, addig az új kormányfőjelölt egyik alapvető újdonsága abban van, hogy a kereszténységhez való viszony kérdését szintén a politikai beszéd témájává teszi, de immár a kereszténység teljes politikai átpozícionálásával. Ebben a beszédben a kereszténység immár nem áll szemben a libeális-globalista-progresszív eszmeáramlatokkal, hanem egyenesen úgy jelenik meg, mint azok ideologikus támasza.
Ebből is látszik, hogy a mai nyugati világnézeti zűrzavarban a történeti kereszténységhez való viszony kérdése nem megkerülhető. Mint ahogyan az is nyilvánvaló, hogy a világuralmi ambíciókkal fellépő progresszió ideológiájának akadálytalan nyomulásával szemben az igazi ellensúlyt csakis a történeti kereszténység jelentheti, amelynek kétezer éves hagyományát, kulturális beágyazottságát nem lehet egyik napról a másikra felszámolni.
Erre válaszul született meg a progresszió ideológiájának keresztény változata, amely már nem a keresztény múlt eltörlésének jelszavát tűzi zászlajára, hanem a kereszténységet úgy jeleníti meg, mint a progresszió támaszát.
Nem tudom, hogy valakinek feltűnt-e, Márki-Zay Péter fellépésével Magyarországon első ízben jelent meg a progresszív kereszténység politikai képviselete. Ha az ismert nyugati tendenciák nálunk is erősödni fognak, arra kell számítani, hogy a kereszténység liberális átértelmezésének a folyamata itthon is érzékelhetően jelen lesz. Az egész folyamatnak az a végső célja, hogy a kulturálisan ma még nagyrészt keresztény magyar társadalom olyan tudatmódosuláson menjen keresztül, amelynek eredményeként a kereszténység már nem úgy tűnik fel, mint a progresszió ideologikus ellenfele, hanem mint a támasza.
Márki-Zay ennek a folyamatnak az egyik első hazai politikai képviselője. Azt akarja elhitetni, hogy immár a keresztények is jó szívvel támogathatják a progresszió eszméit. A program lényege, hogy a kereszténységgel kell felszámolni a történeti kereszténységet, amely a legerősebb támasza a hagyományos értékvilágnak, s egyben akadálya a progresszív eszmevilág térhódításának.
Így jelenik meg Márki-Zay keresztény hívőként, aki ugyanakkor a nyugati progresszió hazai politikai szócsöve. Úgyhogy egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy ő nem lát ellentmondást abban, hogy hívőként támogatja az azonos neműek házasságát. A kereszténység jelszavával kell szétverni a keresztény társadalom alapintézményeit.
Köntös László, megvanirva.hu
Hunhír.info