A Demokratikus Koalíció szóvivője, Barkóczi Balázs – egy HVG-cikkre hivatkozva – a párt honlapján egy rövid, ám tartalmában annál súlyosabb bejegyzést tett közzé az egyházaknak juttatott tavalyi állami támogatásokkal kapcsolatban.
A HVG-cikk azt állapítja meg a tavalyi zárszámadás alapján, hogy az állam 229 milliárd Forintot fordított „hitéleti tevékenységek” támogatására. A cikkből nem derül ki, hogy a sommásan „hitéleti tevékenységnek” nevezett egyházi aktivitás mit takar. Ám ez a megfogalmazás tökéletesen alkalmas olyan feltételezés sejtetésére, hogy az egyházaknak juttatott állami támogatás kizárólag az egyházak (magyarán: papok) belkörű haszna lenne, s mintha az egyházak sokrétű karitatív, kulturális és oktatási tevékenysége nem járulna hozzá az egész magyar társadalom jólétéhez. Holott nyilvánvaló, hogy az állami támogatások célja az egyházakon keresztül a magyar emberekhez eljuttatott sokrétű jószolgálati tevékenység.
A DK szóvivőjének reagálása azonban messze túlmegy HVG sommás cikkén, és az egyházaknak juttatott állami támogatás ügyét a rendre beígért, de részletesen soha ki nem fejtett „elszámoltatással” hozza összefüggésbe.
Itt van szó szerint a nem túl bíztató szöveg: „A Demokratikus Koalíció szeretné figyelmeztetni a Fidesz-kormányt, hogy nem sokáig dobálhatják már a közösből a perselypénzt, és az is biztos, hogy a jövő évi választás után az elszámoltatástól a sűrű imádkozás sem fogja megmenteni őket. Mi, európaimagyarok2022 után megszabadítjuk az országot az álszent Orbán-kormánytól, és arra fogjuk költeni a közpénzt, amire kell, és ami az embereknek fontos!”
Ha jól értjük, elszámoltatásra azért van szükség, mert az állam a közösből az egyházak „perselyébe” dobálja a közös pénzt, ahelyett, hogy az embereknek adná, s ezzel nyilvánvalóan korrupció valósul meg. Más szavakkal, a DK által már sokszor bejelentett elszámoltatásnak ki kell terjednie az egyházakra is, amelyek nem átallnak szemet hunyni, midőn az állam állítólag a perselyeikbe szórja a pénzt. Mert amit a Fidesz-kormány az egyházaknak ad, nem az embereknek adja. Mit mondjunk? Ez elég fenyegetően hangzik.
Lenne viszont további javaslatom a DK számára, hogy az állam és az egyház közti korrupció elterjedésének véglegesen az elejét vegyék. Mi lenne, ha listáznák és megfenyegetnék azon magyar állampolgárok százezreit is, messze túl a szorosan vett egyháztagok körén, akik valamiképp, pl. egy iskolán, egy múzeumon, egy szociális intézményen, egy karitatív rendezvényen keresztül, kapcsolatba kerültek az egyházaknak korrupt módon juttatott milliárdokkal?
Végül is, nincs ebben semmi új, átéltünk már ilyet. Úgyhogy a DK-nak az egyház-állam viszonyát illetően van milyen történelmi előképhez visszanyúlnia. Csak előre az egyházak újbóli ellehetetlenítése felé vezető úton!
Az pedig, hogy mi történt az egyházakkal a kommunizmus idején, szóra sem érdemes a DK szerint. Valamely, soha nem részletezett oknál fogva, az egyházaknak semmiféle történelmi jóvátétel nem jár, sőt megérdemlik, hogy szétvert, megkínzott, agyagba döngölt egyháztagságuk maradványával éljenek úgy, ahogy tudnak.
Igaz ugyan, hogy a magyar társadalom igényt tart az egyházak sokrétű szolgálataira, és semmi jele nem mutatkozik annak, hogy újra induló vagy újonnan induló intézményeik tiltakozáshullámot váltanának ki, de úgy tűnik, a DK nem tud megszabadulni attól a régtől fogva ismert egyházellenes rögeszmétől, hogy az egyház voltaképpen egy olyan belterjes rezervátum, amelynek semmi köze az emberekhez.
Sajnáljuk.
Köntös László, megvanirva.hu
Hunhír.info